Pálfi Tibor: Pszichiátrián

Pszichiátrián

Kórteremről kórteremre járok,

más szemszögből nézem a világot.
 

Itt egy képzelt partin civódnak a kártyán,

ott egy őrült játszik hang nélküli hárfán.
 

Távol a sarokban láthatatlan hóból,

hóembert gömbölyít, s mellette pózol.
 

Mérnök ember épít gyufa-várat elöl,

de fújtatva szuszog, s műve összedől.
 

Öreg bácsi tesz-vesz, lázasan tapogat,

tákolt szekerébe fogna be egy lovat.
 

Elbambulva nézek egy torzult alakot,

fura képet vág, tán citromba harapott?
 

Rettentő a zavar, én is majdnem sírok,

a sok tébolyultról mégis verset írok.
 

Palackba teszem, gondosan lezárom,

rövid irományom vízre bocsátom.
 

Vigye el a víz ezt a rengeteg kínt,

döntsék el önök: bent vagyok-e vagy kint?

Pálfi Tibor, 66 éves