Pothárn Csaba: Versek
Tisztára mostak
Rettentő módon palackba zártak
Gömbölyítve várom
Szuszogva a szabadságot
Gyufányi remény
Bácsi koromra mi marad?
Szekérre raknak, talán
A kártya kivetve
Hárfa hangja …
Citromillatú években, keresem önmagam …
Titoklánynak
Ha magányod rettentő
Zenét, zajt keress
Gyufa halkan sercen
Palackba szorult dugó
Szuszogva szabadul
Hárfa húrján szekérzaj
Citromillatot szagolj
Kártyába vetve
Bácsiként…
Egy gömbölyített túlvilágra vágyok
Felelőtlen
Gömbölyítve kockáz
Gyufát vízbe márt
Rettentően kedves
Palack helyett, pohárba zsugorít
Szuszognak mások, ő ordít
Biblia helyett kártya
Citrom helyett édesít
Szekeret motorral gyorsít
Bácsiként is örök lázadó
A hárfát vonóval alázza
Talán most egy arasszal
Közelebb kerültem magamhoz …
Füveskönyvem
A gyufa életed képe
Amíg égsz szeretnek
Ha ellobbansz
Utolsó sóhajod is messze fújják
A rettentő kétélű fegyver
Ha rettentő teherrel megbírkóztál
rettentő vagy szemükben
Szekér kéne mindenkinek
Húzza magával a terhet,
Amit másokra hagyott
A hárfán sok a húr
De elég, ha Tied pattan el
Citrom savanyú jövőd is lehet
Ha éppen most vagy a legboldogabb
A fonál gömbölyítve
Kezed megsimítva
Így kerek a világ
Kártya érdekes játék
Minden lapon
Ujjbegyek nyoma
Ma melyiket keresik?
Bácsinak lenni jó játék
Talán kisszobámat keresem
Palackba postázva
Pedigrét pingálva
Pedig picit nagyot vesztettem
Kártya, játék, a játék önmaga
Lapok vihara
Izzadt kezek
A végén talán magunkat is
Osztanánk
Pothárn Csaba, 61 éves
