Trencséni István
Trencséni István és Ervin
Beszélgetések, írások, cikkek >>
Önálló kötete könyvtárunkban >>
Ózdon születtem, majd a család hamarosan (1953-ban) Dunaújvárosba költözött. Alapiskolámat a Vasvári Pál Általános Iskolában végeztem, majd a gimnáziumban érettségiztem 1968-ban. Már iskolás koromban szerettem színessé tenni az életem, nagy lendülettel sportoltam, versenyeztem, zenéltem, irogattam, rajzoltam, festettem és szerepeltem iskolai előadásokon, klubokban. Később munka mellett elvégeztem a népművelő-könyvtáros szakot Debrecenben, majd a munkaügyi kapcsolatok szakértője lettem a Szegedi Egyetemen. Oktatási- közművelődési és humán szakterületen dolgoztam egész életemben, a kezdeti kultúra szervező, amatőr mozgalmat irányító munkámat felváltotta a komplex emberi erőforrás tevékenység, amelyben sohasem feledtem az élet megélésének a lényegét: a kultúrát, az emberi kapcsolatokat. Szívesen tanítottam, oktattam tanfolyamokon, vezetőképzőkön, és életem része volt a publikációs tevékenység is. Először közművelődési, szociológiai írásaim jelentek meg (SZEKI, MKI, ENSZ vizsgálat, Munkásszállón élők-Fejér Megyei Szemle), majd számtalan szakcikk, írás a Népművelők Egyesülete Módszertani Füzeteiben, az Üst, később a Dunaferr, a Radír, a Merítő, a Magyar Papír, a magyar Posztó, a Csepel-Híradó c. lapokban, a DV Műszaki Közleményeiben. Mindemellett szerkesztettem szakmai kiadványokat, évkönyveket, almanachot (a papírgyáriért Ortutay-plakettet kaptunk), alkalmi kiadványokat, a VIM (Vasmű Irodalmi Műhely) füzeteket, a Virrasztás című 1990-es performance-találkozó összegzését., szerveztem művésztelepet, szimpoziont. Szépirodalmi jellegű írásaimat, verseimet, novelláimat és rajzaimat, fotóimat a már említett lapok közölték, s ezen túlmenően megjelentem a város Tavasz-kiadványaiban, a Fiatal Fejér Megyei Írók Antológiájában, a helyi TÉR-ben, a pápai Lyra Antológiákban, a bajai ÁRTÉR kiadványban, a Löszhajú álmok CD-n. Önálló kötetem a Más/Kép versek 1989-ben a VIM füzetek harmadik kiadványaként látott napvilágot. Most Rácalmáson építkezünk a fiammal, aztán -remélhetőleg Ervin unokámmal együtt- újra a művészethez, a festéshez, rajzoláshoz és az íráshoz menekülhetek.
Trencséni István
