Wünsch László

„Nem vagyok én híres, csak szeretem a várost.”
(Dunaújvárosi Hírlap, 2001.05.29., 7.o.)

1931. november 19-én született Diósgyőrben, ahol iskolai tanulmányait is végezte. 9 éves korától 16 éves koráig tagja volt a Diósgyőr Vasgyár 750-es Regős Cserkész csapatnak, ahol népművészeti gyűjtéseken (ének, zene, tánc, népi szokások) vett részt. 1942-től aktív tagja volt a híres Diósgyőr Vasas Táncegyüttesnek. Több alkalommal táncolt a Miskolci Nemzeti Színház táncbetéteiben. Kitűnő tanára volt az együttes vezetője, Tóth János. 1948-ban Szentpál Olga mozdulatművésznőtől, majd Molnár István neves táncművésztől is tanulhatott.1950-ben a Budapesti Tehetséggondozó Szakmai Bizottság kiválasztotta, mint „őstehetséget” és szeptembertől megkezdte tanulmányait a Színház és Filmművészeti Főiskola Koreográfusképző Főtanszakán, ahol nem csak néptáncot, hanem a táncművészet minden ágát (klasszikus balett, karaktertánc, modern jazztánc, társastánc stb.) megtanulta.

1951-ben még főiskolai hallgatóként, a Népművelési Minisztérium nyári gyakorlatra küldte Dunapentelére a tánccsoportok támogatására, értékelésére, táncversenyek zsűrizésére. A városban 30-40 tánccsoport működött akkor, amelyeknél szakmai tanácsadói feladatokat is ellátott. Még ebbe az évben Somogy megyei körutazásának táncgyűjtést végzett. Vendégművészként több alkalommal szerepelt a Madách Színház táncos darabjaiban. A következő évben újra Dunapentelén töltötte a nyári gyakorlatot, ahol komoly megtiszteltetés érte. Noll János a Vasmű Üzemi Bizottságának vezetője megbízta, hogy a tánccsoportokból alapítsa meg a Vasmű Együttest. 1953 decemberében a Sztálinvárosi Tanács és Kultúrház felkereste a főiskolát, hogy Tomcsányi Éva és Wünsch László a városukba kerüljenek.

A diploma után a Művelődési Minisztérium kinevezésével 1954-ben  Sztálinvárosba kerültek, Wünsch László, mint a megépülő színház koreográfusaként. 1954-től, mint az együttes koreográfusa, vezette a Sztálin Vasmű Művészegyüttest. A sikeres államvizsga után még ebben az évben házasságot kötött Tomcsányi Évával. A Sztálin Vasmű Művészegyüttes tánckarával 1955-ben önálló esttel mutatkozott be a Székely-Wünsch: Domaházi pántlikázó koreográfiájával. 1957-ben társastánc-pedagógusi képesítést szerzett és feleségével tánciskolákat indítottak Sztálinvárosban és környékén. Május 14-én indult el első külföldi, lengyelországi útjára a Vasas Táncegyüttessel. Két évvel később megrendezték az első Országos Vasas Fesztivált Sztálinvárosban. A város 10 éves évfordulójára „Város született” címmel táncjátékot készített. 1959-ben néptánc működési engedélyt szerzett az egész ország területé területére, 1962-ben pedig az Állami Hangverseny Műsorigazgatóságtól Társastánc Előadói Művész engedélyt kapott. A Vasmű Táncegyüttes 10. évfordulóját 1962-ben nagyszabású műsorral és kiállítással ünnepelték meg. Az együttes Miniszteri Dicsérő Oklevelet kapott. Tizenegy év áldozatos és sikeres munka után megvált a Vasas Táncegyüttestől és 1963-ban elvállalta a dunaújvárosi Társastánc Klub vezetését és megalapította a Fekete Fehér Táncegyüttest, amely ekkor egyedülállónak számított újszerű koreográfiájával, táncdráma műfajú előadásaival. A következő években több táncjátékot is rendezett pl.: Fény és árnyék; Tánckoktél; Samba; Swing; Ötös; Etüd; Miniatűrök; Búcsúzás; Találkozás stb.  1966-ban feleségével létrehozta az ország első Balettkedvelők Klubját. Részt vett a Dunaújvárosban  megrendezett első Országos Balett Konferencia és a balettiskolák és –tanfolyamok első Országos Fesztiváljának szervezésében. 1970-ben a balettiskolában jazz balett osztály indított.

1970 óta tapasztalatát, sokoldalú felkészültségét Dunaújváros környékén is hasznosította és évtizedeken keresztül vezetett tánciskolákat. (Néhány a sok közül: Adony, Beloiannisz, Dunavecse, Előszállás, Harta, Iváncsa, Kulcs, Madocsa, Mezőfalva, Rácalmás, Sárbogárd, Solt, Szabadszállás, Szalkszentmárton, Százhalombatta, Tass stb.).

Az 1960-as évektől kezdve többször képezte magát és vendégszerepelt táncegyütteseivel külföldön (pl.: London, Párizs, Moszkva, Németország, Bulgária, Csehszlovákia, Lengyelország, Drezda, USA, Dánia,  stb). Művészképző Modern Jazz Osztályt alakított, amelynek tagjaiból 1974-ben Balett Együttes lett a Bartók Béla Kultúrház fenntartásában, és Testnevelési Főiskolán lerakta a modern gimnasztika vizsgát. 1977-ben feleségével együtt megbízást kapott egy kilencéves, speciális tananyag kidolgozására, amely az öntevékeny táncművészeti képzés alapjául szolgálhatott. Ez alapján – az országban elsőként Dunaújvárosban – elindulhatott az Állami Alapfokú Táncművészeti Iskola. A minisztérium jóváhagyásával, véglegesítésével, a következő év, 1978 szeptemberében indult az Állami Zene és Táncművészeti Iskola az Állami Zeneiskola keretein belül. Egy év múlva a Munkásszövetkezet elnöke, Szabó Gyula kérésére megalapította a Dunaújvárosi Munkásszövetkezet Modern Táncegyüttest, amelyet tíz évig vezetett. A Testnevelési Főiskolán 1982-ben aerobik tanári képesítést szerzett.

1983-ban az új, modern iskolába - Mező Imre Általános Iskola – Rombauer Gábor olyan balett-termet tervezett, amelyhez figyelembe vette a művész házaspár szakmai tanácsait. 1983-ban a Dunaújvárosi Állami Alapfokú Balettiskola tagozatvezetője lett, és még ebben az évben feleségével együtt Pakson Táncművészeti Tagozatot indítottak. A Magyar Táncművészek Szövetségétől Mesterlevelet kapott 1991-ben. Tizenhat év után, 1994-ben megvált a Dunaújvárosi Táncművészeti Iskolától, és két év múlva csatlakozott a Violin Alapfokú Művészetoktatási Intézményhez, ahol gyermek néptánccsoportokat vezetett, majd 2001-ben az intézmény Táncművészeti ágazatának vezetője, 2003-ban pedig az intézmény igazgatóhelyettese lett. A házaspár közös, Tánclépések című kötetét, ünnepélyes keretek között mutatták be 2010. április 28-án.  Több tízezer táncost tanított és szerepeltetett az évtizedek alatt. Koreográfiáiba  főleg saját gyűjtéseit – magyar, görög, német, délszláv táncokat – igyekezett beépíteni. Mind a mai napig figyelemmel kíséri és segíti Dunaújváros táncművészeti életét.

Forrás: Tomcsányi Éva - Wünsch László: Életünk a táncművészet (2010); Tánclépések (2010)

2001-ben egy interjú alkalmával a következőket válaszolta a Mit üzen a város táncéletének? kérdésre: ”Nem az a fontos, hogy a színpadon mindenhol ugyanazokat a táncokat táncolják, hanem mindenki a saját lakhelye kulturális értékeiből induljon ki. Mint tudjuk, a város stílusa igen eklektikus, sok művészeti irányzat megtalálható benne, ami az emberek természetében is megjelenik. Egyéni arculatot kell kialakítanunk, nem más közösségeket utánozni, úgy érzem, mindig is ez volt, és most is ez az én igazi feladatom.”                     

(Dunaújvárosi Hírlap, 2001.05.29., 7.o.)

Díjak, kitüntetések: