Kemény Dezső író, újságíró, műfordító

„Itt maradtam tehát, s lettem dunaújvárosi, és maradok is, mert hiszen életemnek túlnyomó részét itt töltöttem. Hogy mivel töltöttem? Azzal, hogy éltem. Dolgoztam itt és ott, s közben írtam és fordítottam, jól-rosszul ezt én meg nem ítélhetem. … A Parnasszusnak még a derekára sem vágyakoztam, nemhogy a csúcsára, s maradtam itt és írtam, ahogyan erőmből és szorgalmamból tellett.”

Budapesten született 1925. március 6-án. „Budai polgári családból származom. Jó voltam reál tantárgyakból, kézenfekvőnek látszott, legyek mérnök. A gond az, hogy a kézügyességem nulla, hogy a francba legyek én mérnök, rájöttem inkább talán a bölcsészet, be is iratkoztam a Pázmány Péter Egyetemre, közben elkezdtem verseket fordítani, görögöt, latint, majd két év után mondom, Dezső, nem való a tanárság neked, azt is abbahagytam: így lett belőlem szívós munkával egy nulla.” Piarista gimnáziumban érettségizett, először a Műszaki Egyetemre iratkozott be majd abbahagyta, és a bölcsészkaron magyar-latin-görög szakon folytatott tanulmányokat, de azt sem fejezte be. Tanulmányai után lektor, majd újságíró lett.

Feleségével és két gyermekével 1953-ban költöztek Sztálinvárosba a jobb megélhetés, a lakáshoz jutás reményében. Harmadik gyermeke már Sztálinvárosban született. Az építkezésen egy napig segédmunkásként dolgozott, majd normaelszámoló, később energetikus a vasműben, majd elektrikus lett a papírgyárban. Az 1960-as években novellákat néha, főleg verseket írt, amelyeket a Tiszatáj és az Új Írás közölt.

Egyéniségéből adódóan nehezen viselte a kötöttségeket, a 70-es évek elejétől szabadúszó. Később a Dunaújvárosi Hírlap munkatársa. Külsősként több újságnak írt, dolgozott a Bartókban, aztán volt korrektor a nyomdában, amit nagyon megszeretett Bergmann Jenő jóvoltából. 2000 után a Fejér Megyei Hírlapnak írt. „Van egy szekérderékra való novellám, egy szatirikus regényem, egy modern Gulliver az Árgusnál.” „Ez mindenek felett: légy hű önmagadhoz!... Csináljon mindenki mindent a maga hülye feje szerint, én is azt csinálom.” – mondta hetvenhét évesen. Fanyar, kesernyés, folyton kritizáló személyisége ma már kitörölhetetlenül a városhoz tartozik. Több mint fél évszázados írói munkásságában szinte minden műfajt kipróbált pl. első regénye sc-ifi volt, A legrövidebb út (1958), a Gili ifjúsági regénye (1962), elbeszélés kötete Tirk, a sofőr (1965) címmel jelent meg. Tíz önálló köteten kívül antológiákban, folyóiratokban jelentek meg írásai.

Két alapvető életelve: „Több mint hét évtizedes eddigi életemben két dolgot megtanultam. Az egyik ez: azt a keveset amit az életben összegyűjteni sikerült, ne vidd magaddal, hanem szórd szét – szórd szét magadat, tékozló bőkezűséggel. A másik: soha ne bánj meg semmit. Ehhez tartottam magamat, úgy, ahogy Edith Piaf énekelte: „Non, rien, je ne regrette rien…”, azaz nem bánok meg semmit. Ha húsz éves volnék, alighanem ugyanígy igazítanám az életemet.” (Dunaújvárosi Hírlap, 2002. szeptember 26.) 2002. szeptember 24-én hunyt el Dunaújvárosban.

Forrás >>

"Sci-fi műveiben a könnyed, jól követhető cselekmény előtérbe kerül a tudományos egzaktsághoz képest. Az író megelégszik a fantasztikum kitalálásával, a részletezésre nem fordít gondot. Szereplőit nem mutatja be sok oldalról, valamennyien a cselekménynek vannak alárendelve. Jellemzi a párhuzamos cselekményvezetés, gyakoriak a párbeszédek. A legrövidebb útban a Föld keresztülfúrásának történetét meséli el, az esemény 2055-ben történik. A jövő csak a megvalósulás lehetségességét igyekszik alátámasztani, de komolyabb szerepe nincs. A titokzatos kecskebak c. kötetben megjelent elbeszélések valamennyijében Szakács őrmester különös eseteiről olvashatunk. Hétköznapi embereket ábrázol saját idejében. A fantasztikumot maguk a bűntények képviselik, ám a hangsúly mégis inkább a nyomozáson van."

Forrás >>

Művei:

A legrövidebb út - fantasztikus regény (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1958)
Gili - ifjúsági regény (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1962)
Címe nincs; Magvető, Bp., 1963 (Új termés)
A vámpírok sziklája - regény (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1965)
Tirk, a sofőr - elbeszélések (Magvető Könyvkiadó, 1966)
Farkasvakság - színmű (Színjátszók kiskönyvtára 87., Népművelési Propaganda Intézet, 1967)
A titokzatos kecskebak. Fantasztikus elbeszélések (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1970)
A harmadik generáció (Galaktika 55, 1984. 123-126. oldal)
Mérleg. A dunaújvárosi PONT színjátszóegyüttes tíz éve; Bartók Béla Művelődési Központ, Dunaújváros, 1985
Encián úr újabb álma (Galaktika, 1987/9 (84). 92-94. oldal]
Mint a nyíl s zuhogó patak (Galaktika, 1988/10 (97). 93-94. oldal)
Forgástestszindróma (Galaktika, 1992/1 (136). 93-94. oldal)
Sírkerti strófák. Spoon River-re emlékezve; Pantaleon–Király, Dunaújváros–Székesfehérvár, 1992 (VIM kiadvány)
Aton ragyogása (Galaktika, 1993/8 (155). 119-127. oldal)
A CXCVI. levél (Galaktika, 1994/1 (160). 18-21. oldal)
A vörösvonal effektus (Galaktika, 1994/6 (165). 112-117. oldal)
Ne nézz hátra! - antológia (Árgus Kiadó, 1995)
Ahol a part szakad - elbeszélések (Keystone Publishin, 2000)
Gulliver Runghayban - szatirikus regény (kézirat, 2000)
A titokzatos kecskebak. Fantasztikus bűnesetek; Könyvmolyképző, Szeged, 2005 (Jonatán könyvmolyképző) ISBN 9789639492660