Annette Hess: A Német Ház

„Embernek lenni nehéz.”

A frankfurti Auschwitz-per 1963. december 20. és 1965. augusztus 19. között zajlott. A vádlottak padján huszonkettő, az auschwitz-birkenaui halál- és koncentrációs táborban alacsony beosztásban szolgált tiszt és hivatalnok ült, akiket a holokausztban játszott szerepük miatt vontak eljárás alá. A perben – amely a világ figyelmét újra a módszeresen elkövetett tömeggyilkosságra irányította – 319 tanút hallgattak meg, közöttük 183 holokauszttúlélőt. Ezt a pert idézi meg Annette Hess most magyarul is megjelent első regénye, A Német Ház.

A háború utáni Németországban élő Eva fiatal tolmács lány, aki új megbízatást kap. Behívják a bíróságra, hogy fordítsa le egy lengyel tanú vallomását. A következő hetekben Eva előtt egy megdöbbentő és ismeretlen világ tárul fel: bírákkal és vádlottakkal találkozik, és az egykori foglyokkal, akik az ő hangján szólalnak meg a tanúk padján. Mindeközben számos titokzatos részlettel szembesül saját családja történetéből is, s Eva már nem ugyanaz az ember többé.

„Mert az ott maga a Gonosz… Ez nem igaz Jürgen, ez nem a Gonosz. Nem valami ördög. Ezek egyszerű emberek. És éppen ez a szörnyű benne.”

A regény a háború utáni Németországot mutatja be, miközben hiteles képet fest az emberi kapcsolatokról és arról, hogy néha mennyire nehéz és fájdalmas a szembenézés. Húsz évvel az események után sokan még mindig tagadásban élnek.

„Ennek már húsz éve. Amikor felfogtuk, mi folyik ott, már késő volt… mi nem vagyunk hősök, féltünk, kisgyerekeink voltak. Régen nem lázongott senki, ne hasonlítsd össze a mostani időkkel.”

Nagyon fontos témája van a Német Háznak, hiszen egy olyan generációt mutat be (Eva és kortársai), akik felnőttek a háború és a holokauszt után és immáron felnőttként néznek szembe a tényekkel. Sokan nem tudják, hogy mi is a valós az egykori elmesélésekből, sokan pedig tagadják, hogy ez valaha is megtörtént volna.

az ajánlást készítette: Petrovicsné Gadanecz Júlia