Catherine Ryan Hyde: Vigyél magaddal!

„Egy perccel később érezte, hogy Henry átöleli a mellkasát, és a kis fickó a vállához szorítja a fejét.

- Ne legyen szomorú, August – mondta kisegérhangján.

Augustnek eleredtek a könnyei. És sokáig folytak. Addig, amíg csak akartak. Amíg csak jól ki nem sírta magát.

A fiúk ott maradtak mellette.

Henry az egyik kezével belekapaszkodott, a másikkal August haját simogatta. Csaknem úgy, ahogyan Woodyt szokta. És nem hagyta abba.”

August Schroeder középiskolai tanár Woodyval, a kutyájával épp a Yellowstone Nemzeti Parkba igyekszik, hogy ott szórja szét másfél évvel korábban elhunyt fia hamvait.

A kocsi útközben elromlik. Wes, a szerelő nem pénzt kér fizetségként, hanem azt, hogy August vigye magával az ő két fiát is az útra. Egész nyárra. Amíg ő börtönben lesz.

August maga sem tudja miért, de vállalja a két fiút. Seth, a nagyobbik, 12 éves, koraérett. Az öccse, Henry, 7 éves, félénk gyerek. Apjuk már nem először került börtönbe és a legutóbbi alkalommal, amikor a büntetését töltötte, a fiúkat állami gondozásba vették. Henry azóta nem beszél.

Kapcsolatuk nem indul zökkenőmentesen, de a nyár végére mindegyiküket megváltoztatja az utazás.

„- Ez a legrosszabb dolog, amit valaha is elkövettél ellenem! Hogyan tehetted ezt? Csak azért, mert gyűlölöd Augustöt, mert azt hiszed, hogy ő jobb ember nálad! Hát, apa, van egy hírem számodra. Ő valóban jobb ember, mint te! Mert ő sohasem tenne ilyesmit! Ilyen alantas és féltékeny dolgokat csinálsz, aztán elvárod, hogy tiszteljelek. Hogyan tisztelhetnélek, amikor így viselkedsz? Ha úgy gondolod, hogy jobban felnézek Augustre, mint rád, akkor talán ez lehet az oka. Megpróbálhatnál úgy viselkedni, mint egy jó ember, és akkor talán rád is fel tudnék nézni. Miért nem próbálod meg, apa? Miért nem mutatsz valamit, amiért tisztelhetlek, és akkor talán tisztelni foglak érte.”

az ajánlót készítette: Fábián Krisztina