Charles Martin: Hegyek között

"- Nem hiszem el, hogy itt fekszem, te éppen összevarrsz valahol az isten háta mögött, és nevetünk. Szerinted normálisak vagyunk?

- Jó eséllyel: nem.”

Ön mit tenne, ha lezuhanna a gépe nagyjából 3500 méter magasan egy hegyen, közel 200 kilométerrel távolabb az eredeti útvonaltól? A pilóta halott, fogalma sincs arról, hogy hol van, és Önön kívül egy kutya és a másik utas maradt életben, de ő súlyosan sérült? Ja, igen! És senki sem keresi magukat, mert senki sem tudja, hogy felszálltak erre a gépre! Feladná? Én biztosan!

Négyen indulnak el egy kis egymotoros repülőgéppel. A pilóta, a kutyája, egy sebészorvos, aki egy konferenciáról tart hazafelé és egy újságírónő. Ő az esküvőjére igyekszik. A pilóta infarktust kap, de halála előtt még sikerül úgy manővereznie, hogy a két utas és a kutya túléli a becsapódást. Ben, a sebész, bár ő is megsérült, amint erősebbnek érzi magát, helyre teszi társa combcsontját, összevarrja számos sebét (a pilóta horgászzsinegével), összetákol egy szánt a repülő roncsaiból, amire a sérültet fekteti és elindul lefelé a hegyről, mert tudja, hogy alacsonyabban nagyobb esélyük van a túlélésre. Közel 30 napot töltenek a hegyek között küzdve a faggyal, éhséggel, fájdalommal, reménytelenséggel. Életük nemcsak a férfi rátermettségén, elképesztő akaraterején múlik. A legnehezebb pillanatokon a humor és a szerelem segíti át őket.
 

"- Mi az?

- A kék hintód.

- A másik végén van egy nagyon gyors ló is?

- Nagyon vicces.

Lehúztam a hámot a régi szánról, és rákötöttem az újra. Úgy éreztem, a gyapjútakarókkal és a hálózsákokkal jóval kényelmesebben utaztathatom benne Ashley-t.

- Ebben előrefelé utazhatsz.

- Vagyis egész úton a hátsódat kell néznem.

- Hát… ami maradt belőle.

- Ha nem te vagy a vezérkutya, a látvány sohasem változik.

Jó volt hallani, hogy visszatért a humora.”

az ajánlást készítette: Fábián Krisztina