Chloe Benjamin: A halhatatlanok
„Talán azért választotta a természettudományt, mert racionális, azt hitte, ez elkülönítheti a Hester Street-i nőtől és a jövendöléseitől.”
New York, 1969, A testvérek: Simon, Klara, Daniel és Varya a nyári szünetben felkeresnek egy jósnőt, akiről azt hallották, hogy meg tudja jövendölni a haláluk napját. Miután az információ birtokába jutnak, mindegyikük a maga módján dolgozza fel a hallottakat.
Négy szereplő, négy fejezet. Varya, aki kutató biológusként az élet meghosszabbításának lehetséges módjain dolgozik. Racionálisan gondolkodó tudósként csak a vizsgálati eredményekben és az azokból levonható következtetésekben hisz. Daniel katonaorvosnak megy, ő vizsgálja a seregbe jelentkezők alkalmasságát. Ám egy ponton nem tudja összeegyeztetni az emberséget, a szakmai követelményeket és a hadsereg vezetésének elvárásait. Klara San Franciscóba megy, sokáig keresi önmagát. Sokszor billeg a képzelet és valóság, a lehetséges és a lehetetlen határán. Végül bűvésznek áll, mert meggyőződése, hogy varázslatokkal könnyebbé teheti az emberek életét, ha csak rövid időre is. Simon, aki a négy testvér közül a legfiatalabb, Klarával együtt utazik San Franciscóba. Tervek nélkül tengődik, majd táncosnak áll, balettozni tanul. Közben beleveti magát az éjszakai életbe, keresi a szerelmet.
Élni vagy túlélni? Fontos a család, vagy mindenki megy a maga útján, keresi az önmegvalósítás lehetőségeit, miközben egyre távolabb sodródik a többiektől térben, időben, lélekben egyaránt? Van-e a közös gyökereknek, a hitnek, a neveltetésnek, a vallásnak, a hagyományoknak összetartó ereje? Talán kapunk válaszokat az évtizedeken átívelő családregény elolvasása után.
„– Csak az a helyzet, hogy…ami a vallást illeti…előfordul, hogy az emberek feszengenek miatta. Vagy sarokba szorítva érzik magukat. De nagyon is sok értéket látok a vallásos hagyományban – tette hozzá Daniel, nehogy Mira is úgy érezze magát.
A lány érdeklődve hajtotta előre a fejét.
- Például?
- Apám őszintén istenfélő volt. Tisztelem apámat, ezért tisztelem azt is, amiben hitt. – Daniel egy pillanatra elhallgatott, hogy rendezze a gondolatait. Még sosem fejtette ki őket.
- Bizonyos szempontból az ember csúcsteljesítményének látom a vallást. Amikor kitaláltuk Istent, képességet teremtettünk magunknak, hogy figyelembe vegyük a saját korlátainkat, és felruháztuk őt olyasfajta kényelmes kibúvókkal, amelyek lehetővé teszik, hogy azt higgyük, csak ennyi irányítással rendelkezünk. Az az igazság, hogy a legtöbb ember bizonyos mértékig élvezi a tehetetlenséget. Szerintem azonban igenis van hatalom a kezünkben, méghozzá akkora, hogy halálra rémít bennünket. Isten, mint olyan, talán a legnagyobb ajándék, amit valaha is adtunk magunknak. A józan ész ajándéka.”
az ajánlást készítette: Horgos Marianna
