Christelle Dabos: A tél jegyesei (A tükörjáró 1.)

„Egy nap Isten nagyon felbosszantotta magát, és hatalmas butaságot csinált.

Isten darabokra törte a világot.”

 

A Nagy Szakadás idején a Föld több ezer szilánkra hullott, és ezeken a „szilánkokon” különböző társadalmak alakultak ki. Animán például a tárgyaknak lelkük van, az ott lakók pedig különleges adottságaik révén kommunikálnak is velük.

Az itt élő Ophélie csak megérinti a tárgyakat, és máris „kiolvassa” a múltjukat. Ezért is dolgozik egy múzeumban, ahol a régi világ dolgait őrzik. A csendes, észrevétlen és ügyetlen leányka ezt egyáltalán nem bánja, itt érzi magát a legjobban, a világtól elzártan, csendes nyugalomban. De emellett más különleges képességgel is bír: tükrökön keresztül képes közlekedni.

Egy napon közlik vele, hogy világának vezetői, a Matrónák – diplomáciai okokból – hozzáadják egy, a rossz hírű Sarkon élő férfihez, Thornhoz. Ráadásul egy héten belül el kell hagynia békés otthonát, hőn szeretett munkáját, és oda kell költöznie a zord, kietlen és hihetetlenül fagyos Sarkra. Új otthona pedig nem éppen a vendégszeretetéről híres... Ezt csak tetézi, hogy jövendőbelije ugyan magas rangú kincstárnok saját hazájában, ám mindenki rettegi és gyűlöli. Ráadásul az ott élő, szemfényvesztő Délibábosok klánja miatt semmi sem az, aminek látszik, és a különböző klánok között tombolnak a hatalmi viszályok...

Ennek a kellős közepébe csöppen a befelé forduló, törékeny Ophélie... Családi viszályok, álruhák, szemfényvesztés és alakoskodás... De kiben bízhat meg az ember? Vajon mi áll a lánykérés mögött? Mi az igazi céljuk Ophélie-vel?

„– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”

az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya

Kapcsolódó linkek: