Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

„Rák, ez a jó kezdőszó, noha nem rögtön hangzott el, nem hamar, bár azt nem gondolnám, hogy kerülték az orvosok a szót. Sőt én voltam, aki derűsen rákérdeztem.”

„Hasnyálmirigyrákot állapítottak meg, májáttéttel. De már az őszön is belenyilallt egyszer. Akkor kezdtem figyelni a fájásokat, és jegyezgetni is kezdtem...nem vagyok (igazi) naplóíró...Engem mintha csak a baj tenne azzá. Próbáltam, próbálom a bajt nyakon csípni. Mondatok igájába hajtani.”

A Hasnyálmirigynaplónak, mint utolsó műnek, az életmű lezárásának szomorú aktualitását Esterházy Péter júliusban bekövetkezett halála adja. A vég ugyan biztos, de az odavezető út sokféle lehet. Esterházy mielőtt megadná magát a betegségnek, az elkerülhetetlenül közeledő végnek, nagy és heroikus vállalkozásba kezd: megküzdve a gyengeséggel, az árnyakkal, a lehúzó erőkkel, „talpon maradni” és írni. Tudósítani mindenről.

A napló nehéz műfaj, általában nem is a nagyközönségnek íródik. Nehéz, mert túlságosan kitárulkozó, túl őszinte, túl naturális. A betegségnapló különösen az, gondoljunk csak Kosztolányi vagy Csáth Géza naplóira. Reménytelennek tűnő küzdelem - nagy tét, kevés eséllyel. Nem is mindenkinek sikerül (magát le)győznie. A Csáth-napló például abszolút bukás-történet, annak a folyamatnak a leírása, ahogy a morfium fokozatosan átveszi az uralmat a józan ész felett.

S hogy mi történik Esterházynál a Hasnyálmirigynaplóban? Esterházy is hetykén, az erőfölény tudatában kezdi. Aztán lassan megváltoznak az erőviszonyok. A folyamat előrehaladásával a betegség kezdeti kihívóan erős, kínosan naturális, őszinte és részletező leírását fokozatosan felváltja a napról napra vívott küzdelem, a betegség és a mindent leírni akaró tudat élet-halál harcának a leírása.

A hang alázatosabbá válik, a szöveg lassan megszelídül. Ritkulnak a trágár kifejezések, megszűnik a testi folyamatok valósághű leírásának vágya, kényszere. Egyre egyszerűbb és küzdelmesebb és átszellemültebb lesz a napló. A végén...

- „Valahol le kell zárni...Az elég jó utolsó mondat volna, hogy a mindiget javítom örökkére.” -

...az utolsó mondatban, amikor Esterházy a mindig szót kicseréli örökké-re, már lehet tudni: a csata eldőlt. Az embert legyőzte a betegség és végül a halál. Az írót, a naplójában is irodalmat író írót azonban nem tudta legyőzni.

A mű él.

...MINDÖRÖKKÉ...

az ajánlást készítette: Tóth Éva