Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudni kell a világról

„Nem kifogásokat keresek.
De kissé stresszesre sikeredett a ma reggel.
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy nem kellett gyalog menned az óvodába. Babakocsiban ültél. Prémek közé tekerve, és még egy valamit fel is cipzáraztunk az álladig, mintha hálózsákban lennél. Senkinek nem volt kényelmesebb és melegebb útja a munkahelyére, mint neked. Ez tény.
Nem kifogás.
Csak úgy mondom.
De persze.
Persze, persze, persze. Hogyne.
Odakint mínusz tizenkilenc fok van, én pedig kiveszlek az óvoda előtt a kocsiból, fél tucat szülő és több óvónő szeme láttára, majd leteszlek egy kupac hóba. És igen, beletelik vagy fél percbe, mire rájövök, hogy nincs rajtad cipő.
Nem érzem magam különösen rátermett szülőnek ilyenkor. Ezt aláírom.
Kicsit stresszes vagyok ma.”

Ajánlom ezt a könyvet

… nem csak apukáknak!

… azoknak, akik már olvastak Fredrik Backmant és szeretik!

… azoknak, akik még nem olvastak semmit az írótól!

… gyakorló szülőknek!

… gyakorló nagyszülőknek!

… leendő szülőknek! Ne féljenek, egy kicsit túloz (lehet, hogy mégsem, de akkor is megéri szülőnek lenni)!

… akiknek rossz kedvük van! Segít! Tényleg!

… akiknek jó kedvük van!

… MINDENKINEK!

„Amikor azt mondom, olvassál Backmant, ha jót akarsz magadnak, nem azért mondom, mert én annyira szeretem, hogy ha nem olvasod, én péklapáttal váglak hátba. Ilyet azért nem tennék. Ugyan. Azért mondom, mert tudnod kell, hogy Backmant olvasni jó. Backmant olvasni kell. Érdemes. Megérint. Elringat. Megnevettet. Elgondolkodtat. Meghat. Felemel. Backman úgy látja a világot, ahogyan nem látja azt manapság senki sem. Bízz bennem, amikor erről írok. Tudom. Mert ma reggel a világ legnyomorultabb hétfőjének indultam neki: nevetve.. oké, könnyesre röhögve magam a buszon, miközben az emberek bámultak rám, és próbálták megfejteni, vajon épelméjű vagyok-é.” Kabódi_Ella (moly.hu)

az ajánlást készítette Fábián Krisztina