Graeme Simsion: A Rosie-projekt – Ésszerű szerelem

„Soha nem barátkoztam könnyen...”

 

Az emberek többsége keveset tud az autizmusról, esetleg az Esőember jut csak az eszébe, ha erről hall. Ez a könyv megmutatja, hogy az autizmus nem kizárólag a teljes bezárkózásról szól, hanem a jópofa, szerethető másságról is.

 

Főhőse és a történet „mesélője” Don Tillman, az aspergeres, furcsa, mégis elbűvölő és igen sikeres genetikus-professzor, aki miközben az Asperger-szindrómáról tart előadást, nem tudja, hogy ő is érintett. Saját állapotát úgy határozza meg, hogy „másként van bedrótozva”, és ez igaz is. Napjait percre pontosan beosztja, a megoldandó problémákat projektté szervezi, érzelmeit pedig nem megéli, hanem megvizsgálja. Képes a megfelelő verbális kommunikációra, bár tény, hogy olykor furcsán fejezi ki magát. Végtelenül racionálisan azon dolgozik, hogy minél kevésbé lógjon ki a hétköznapi emberek közül. Mivel úgy gondolja, hogy képtelen a női nemmel kapcsolatos egészséges érzelmi reakciókra, kidolgoz egy kérdőívet, amelynek segítségével megtalálhatja az ideális feleséget. A nőnek megbízhatónak, absztinensnek, és nemdohányzónak kell lennie. Több próbálkozás után berobban életébe Rosie, aki „máris behatol az intim szférájába” és aki maga is kissé különc, ám belevaló csaj. Közös projektjükben azt szeretnék kideríteni, ki Rosie vér szerinti apja.

Az ausztrál szerző könyve egyszerre súlyos és könnyed, vidám és komoly, szürreális és reális. Még az előre borítékolható happy end is szükségszerűnek és helyénvalónak tűnik. Pedig, ha végiggondoljuk, nem is biztos, hogy boldogságba fullad a történet, egyszerűen csak jó pillanatban ér véget.

 

Lehet, hogy megtaláltam a megoldást a feleség-problémára. Mint oly sok tudományos áttörésnél, a válasz itt is nyilvánvaló volt – legalábbis visszatekintve. De ha nincs egy sor előre be nem tervezett esemény, nagy valószínűséggel sosem jövök rá.

Az események láncolatát Gene indította el, amikor erősködött, hogy tartsam meg helyette az Asperger-szindrómás előadását, amit már korábban elvállalt. Az időzítése természetesen rettenetesen pocsék volt. Az előkészületeket ugyan össze lehetett kötni a vacsora elfogyasztásával, de a jelzett estére már kilencvennégy percnyi fürdőszoba-takarítás volt betervezve, így három lehetőség állt előttem, és egyik sem nyújtott kielégítő megoldást. ...”

 

Kedves, szórakoztató, olykor humoros és mindenképpen kikapcsolódásra alkalmas olvasmány.

 

Ha többet szeretne megtudni a tünet-együttesről, amit az osztrák Dr. Hans Asperger (1906-1980) harmincnyolc éves korában leírt, számos információt találhat az interneten.

 

az ajánlót készítette: Faragóné Veress Csilla