Arday Géza: Gyermektelen írók a diktatúra idején

"Az írónak tilos a hazugság. Nagy ár volt. Elmondhatatlanul nagy ár." Szabó Magda

 
Az 1950-es években Magyarországon a kultúrpolitika minden olyan írót elhallgatásra kényszerített, akinek a munkásságát a rendszerre nézve veszélyesnek ítélte.
 
Nem jelenhettek meg írásaik, így számukra a mindennapi megélhetés került veszélybe: a háború után, fiatal éveikben további kilátástalanság és éhezés lett osztályrészük.
 
Bizonytalan anyagi helyzetükben elképzelhetetlen volt gyermekvállalásra gondolni. Sőt, ahogy Szabó Magda fogalmazott: „a gyerek miatt rákényszerítenek arra, hogy hazudjak. Azt nem! Az írónak tilos a hazugság. Nagy ár volt. Elmondhatatlanul nagy ár.”

 

Weöres Sándort alkalmatlannak tartották a gyermeknevelésre, az apaszerepre. Valahogy nem nőtt fel teljesen. Mindenki azt hitte, hogy Weöresnek el kellett viselnie szigorú, érzés nélküli költő-feleségét. Aki azonban belelátott az életükbe, […] az úgy látta, hogy Károlyi Amy volt nehezebb helyzetben, mert „Sanyika” minden volt, csak könnyű természetű ember nem.”

Míg a cseh íróknak a detektívirodalom volt a mentsváruk, nálunk a félreállított írók a műfordítás mellett a gyermekirodalomba menekültek.

A könyv ezen írók életét mutatja be egyenként pár oldalban, miközben gyermektelenségük okait kutatja. Olyan, mindannyiunk által ismert és szeretett szerzők vannak közöttük, mint például Csukás István, Weöres Sándor, Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes, Galgóczi Erzsébet és Tamási Áron.

az ajánlást készítette: Molnár Csaba