Hermann Hesse: Klingsor utolsó nyara

Hermann Hesse kisregénye a művészlélek mélységeibe, az alkotás folyamatának titkos varázslatába kalauzolja el az olvasót. Klingsor festő, aki magányosan él a hegytetőn álló házában, ahova barátai érkeznek vagy a festő indul látogatóba hozzájuk. Hol egyedül, hol társasággal barangol a gazdag és mindig szép természetben.

Néha igazán idilli, paradicsomi az festő helyzete, a táj, az emberi kapcsolatok. Valami azonban mindig hiányzik, a teljesség nem jön el. Néha úgy érzi "... mint minden teremtő, megőrült."

"Miért van idő? Miért mindig csak ez az idióta egymásután, s miért nincs pezsgő, laktató egyidejűség? Miért fekszik már megint egyedül az ágyban, mint egy özvegy vagy vén ember? E röpke életben élvezhet, alkothat az ember, de mindig csak dalt dal után dalol, s az egész, teljes szimfónia sosem csendül fel egyszerre összes hangjával és hangszerével együtt."

A hol lüktető, hol szelíden hömpölygő költői szöveget illusztrációk, vázlatok, pasztellképek kísérik, melyeket Gustav Böhme készített, aki 1919 és 1931 között Hesse közelében élt és szoros barátság alakult ki közöttük.

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa