Hyeonseo Lee: A lány hét névvel: Szökéseim Észak-Koreából

„Alighanem csak másodpercek teltek el, de hosszú perceknek tűntek. Végre előbukkant az apám, hevesen köhögve rohant felénk. A hóna alatt két lapos, téglalap alakú tárgyat szorongatott.

Nem a használati tárgyainkat menekítette, nem is a megtakarításainkat. A portrékat mentette ki. Tizenhárom éves voltam, elég idős ahhoz, hogy megértsem, mi forog kockán.”
 

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akik egy, a külvilágtól teljesen elzárt országban élnek, és egy brutális kommunista rendszer áldozatai Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.
1997 decemberében tizenhét évesen átkelt a befagyott folyón és elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Folyamatos félelemben élt, hiszen titkolnia kellett származását. Tizenkét év elteltével nagy kockázatot vállalt, veszélyeztetve úgy a saját , mint a családja életét visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.
 

„ Anyám hangja úgy rántott vissza az igazsághoz, mint amikor egy hajó kötelét szorosra húzzák. Évek óta nem tudtam, ki vagyok valójában. Senjangban néha koreai-kínainak tartottam magam, Sanghajban meg olykor egyenesen dél-koreainak. Ez a hang viszont újra működésbe hozott bennem valamit, ami meghatározta az identitásomat. A hazugságok hálója, amelyet magam köré szőttem, egyszerre szétszakadt. Hjeszanban születtem és nevelkedtem, a Jalu folyó partján, Pektu tartományban. Nem lehetek senki más .”

Lebilincselő történet egy kegyetlen rezsim áldozatairól.

Az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó