Irvin D. Yalom: Terápiás hazugságok

„Olyan módon érintettük meg egymást, ami kizárja közöttünk az őszintétlenséget.”

Yalom könyve a pszichiáterek becsaphatóságát mutatja be, vagyis azt, hogy a pszichiáterek valójában egyáltalán nem jó emberismerők. Miként lehetséges ez? A regény két főhőse két különböző úton járó pszichoterapeuta. A fiatalabb Ernest új módszerrel kísérletezik: mi történik, ha nyílt és őszinte a pácienssel. Vesztére Carolynnál próbálja ki ezt elsőként, akinek azonban feltett szándéka, hogy kielégíthetetlen erotikus frusztrációt színlelve tönkreteszi Ernest karrierjét. Az idősebb Marshal viszont a végletekig konzervatív: csupán egyszer enged, ez azonban a praxisába kerülhet. Mindketten olyan páciensekkel akadnak össze, akik kezdettől fogva becsapják őket, amit ők persze az utolsó percig nem vesznek észre. A szerző világában páciens és terapeuta kapcsolata rendkívül bonyolult: olykor valóban nem könnyű eldönteni, hogy melyikük az, aki segítségre szorul.

„Abból, amit elmondott, világos például, hogy rendkívül fontos [ügyfele] számára a teljesítmény és a hatékonyság. Ebben a pillanatban bizonyára teljesen reménytelennek, rémültnek és elveszettnek érzi magát. Szem elől tévesztette a tényt, hogy most is van választása, márpedig a választás adja meg neki az erőt a változtatáshoz. Segítenünk kell neki megérteni, hogy a nyomorúságos helyzet, amiben jelenleg van, nem előre elrendelt végzet, hanem tulajdon döntéseinek az eredménye, például azé, hogy imádja a pénzt. Amint megérti, hogy ő maga hozza létre a helyzetet, amiben van, azt is könnyen be fogja látni, hogy hatalmában áll kiszabadítani magát a fogságából. A döntései vitték bele, és azok vihetik ki belőle.”

az ajánlást készítette: Molnár Csaba