Jacek Dehnel: Szaturnusz – Fekete képek a Goya család férfi tagjainak életéből

„2009 januárjában a Prado elismerte, hogy Goya kanonikus művét, A kolosszust valaki más festette, lehet, hogy Ansensio Juliá vagy a művész másik követője.” – olvashatjuk Jacek Dehnel könyvének utószavában.

Mit is tudhatunk egy műalkotás megszületéséről? A művész gondolatairól, érzelmeiről? Dehnel karcsú kötetében a valóságtöredékek alapján egy sajátos világról mesél, ahol minden úgy történt vagy történhetett volna, ahogy ő leírja.

A regényben három férfi belső monológján keresztül követhetjük a történéseket. Francisco, az apa, Javier, a fiú és Mariano az unoka mond el mindent, amit fontosnak érez a saját szempontjából. Francisco életvidám, akaratos, szenvedélyes, olykor türelmetlen férfi, ő a korszak ünnepelt, közismert festője. Javier, a fiú (akinek valós alakjáról szinte semmi sem tudható) egy kicsit lassú, egy kicsit tohonya, szereti a visszavonultságot és nem nagyon tud azonosulni Francisco mozgalmas életével, csapodárságával, hangoskodásával. Mariano inkább nagyapjához vonzódik, ám nincs meg benne az igazi nagy művészhez méltó tehetség sem a festészetben, sem a zenében.

Jacek Dehnel a belső monológokon keresztül nagyszerűen ábrázolja a három férfi jellemét. Az, hogy miről és hogyan gondolkodnak többet árul el egy-egy fejezetben a beszélőről, mint arról a személyről, akiről éppen „mesél”, véleményt mond.

Az író A kolosszus című festmény szerzőjével kapcsolatos bizonytalanságot „kihasználva” egy olyan változatot ír le, ahol az ikonikus mű alkotója az apja által semmire sem tartott Javier. Lehetséges? Tudott Francisco Goya a képről? Mit szólt hozzá?

Goya másik kultikus képe a Szaturnusz megeszi gyermekeit című alkotás. Vajon valóban az apa falja fel gyermekeit? Vagy a fiú, az unoka, aki „eltünteti” az apát, bizonytalanná teszi a képek szerzőségét?

A regény végére érve többet és kevesebbet is tudunk a történtekről. Mindenesetre érdekes, a lélektani folyamatokra is magyarázatot kereső regény Jacek Dehnel könyve.

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa