Jodi Picoult: Apró csodák

"Ha valaki nem akarja, hogy a sztereotípiák alapján ítéljék meg, ne erősítsen rájuk a viselkedésével."

Ruth Jefferson szülésznőként, szakápolóként dolgozik egy kórházban. Húsz éves tapasztalattal, kiváló szakmai oklevéllel. Egy alkalommal a főnővér eltiltja az egyik újszülött ápolásától, mert a szülők nem szeretnék, hogy ő gondozza a babájukat, Ruth ugyanis afroamerikai származású. Kénytelen beletörődni, mert nem szegheti meg a főnöke utasításait. Ám egy kritikus pillanatban egyedül marad az újszülöttel, akinél légzési problémák lépnek fel. Ha nem tesz semmit, hogy megpróbálja megmenteni a csecsemő életét, azzal megszegi az ápolói esküjét, és szembe kell néznie saját lelkiismeretével. Ha közbelép, akkor kockára teszi az állását, hiszen semmibe veszi a főnöke tiltását. A baba meghal, kezdetét veszi a rendőrségi, bírósági eljárás.

A könyv, amely napjainkban játszódik, három ember története. A nővéré, akit az éjszaka közepén bilincsbe verve visznek el, és gyilkossággal gyanúsítják. Turké, aki a baba apja, ő nyíltan vállalja, hogy rasszista, és börtönbe szeretné juttatni a nővért. Valamint Kennedyé, aki fehér, ügyvédként dolgozik, ő a gyanúsított mellé kirendelt közvédő. Megismerkedünk a három szereplő származásával, életkörülményeivel, céljaival, életfelfogásával. Rajtuk keresztül mutatja be az író a társadalmi különbségeket, előítéleteket, a kirekesztést.

"Hihetetlen, hogyan nézhetünk egész életünkben a tükörbe, és hihetjük azt, hogy tisztán látunk. Azután egy nap, amikor lehántjuk a képmutatás szürke foncsorát, hirtelen rádöbbenünk, hogy sosem láttuk magunkat igazán.
Küszködve próbálok alkalmas választ találni: elmondani Edisonnak, hogy helyesen cselekedett; de összeverhetné az iskola valamennyi tanulóját, azzal sem változtathatna a dolgokon. Elhitetni vele, hogy a történtek dacára sem tehetünk semmi mást, minthogy lépésről lépésre továbbmegyünk az úton, és imádkozunk, hogy legközelebb szebb nap virradjon. Hogy ha nem osztályrészünk a kiváltság, legalább a remény legyen az.
Mert ha már reménykedni sem tudunk, tudatlanná, céltalanná és legyőzötté válunk. Éppen olyanná, amilyennek látni akarnak."

az ajánlást készítette: Horgos Marianna