Kalapos Éva: Massza

„Nem is voltak szavak, egy nagy, összefüggő massza volt. Gyűlöletmassza. Félelemmassza.”

„Átlagos ruhák, átlagos időtöltés, átlagos bénaság. Miért mondta Klau már régóta olyan biztosan, hogy más vagyok? Látszott rajtam valami? Valami, amiből később ez lett?”

Ráber Patrik 14 éves. Teljesen átlagos tinédzser. Legalábbis ő ezt gondolja magáról. Egyébként színésznek készül, és szabadidejében verseket, monológokat tanul, amit sem a családja, sem a barátai nem értenek meg igazán. Aztán elkezd érdeklődni utána az osztály legszebb csaja, és minden a feje tetejére áll...

Ebből akár egy kedves, tiniknek szóló szerelmes regény is kibontakozhatna, de Kalapos Éva sokkal keményebb témát feszeget könyvében: a cyberbullying, avagy a cyber-megfélemlítés témáját. A cyberbullying nem ugyanaz, mint az internetes zaklatás, hanem annál sokkal több. Beletartozik a telefonos, sms-es, mms-es zaklatás, továbbá egyéb jogellenes formákat is ölthet, mint a becsületsértés, rágalmazás stb. Nem könnyű észrevenni, általában a felnőttek „látótávolságán” kívül történik, pedig nagyon gyakori jelenség, könnyen eldurvulhat, és komoly érzelmi, pszichológiai hatásai lehetnek a célszemélyre, a megfélemlítőre és a szemlélőkre egyaránt. Az érintettek pedig az esetek nagy többségében nem mernek segítséget kérni, vagy ha mégis, süket fülekre találnak.

Ezt a (lelki) folyamatot járja körbe a Massza, ez a feszes tempójú, kamasznyelven megírt regény Patrik szemszögéből. Gyötrődés, hallgatás, önhibáztatás, üresség, agresszivitás...Hová vezethet egy hatalmas adag gyűlöletmassza?

A könyv végén tanácsok, ötletek, jogszabályok gyűjteménye található, ami nem csak az érintettek számára lehet érdekes.

„A halántékom megint lüktetni kezdett, és egy másodperc alatt totál lefáradtam. Téphetem a szám, amíg lemegy a nap. Nem fogja megérteni. Egyszerűen túl messze van. Nem tudja elképzelni, milyen napi ötven üzenetet kapni. Képeket. Videókat. Megállás nélkül. Mindenütt. Aztán amikor egy időre megszűnnek, folyton azt várni, hogy újraindul. És újra, és újra. Mintha gépek ülnének a másik oldalon, akiket erre programoztak. Az ember azt hinné, nem lehet ennyi üzenetet írni egy nap. Pedig egy üzenet csak pár másodperc.”

az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya