Katherine Arden: A Medve és a Csalogány (Az északi erdő legendája 1.)
„Nagyon szerény kis lény volt. Ahogy minden házi szellem, mondta, ő is akkor lett, amikor az istállót építették, és semmire sem emlékezett azelőttről. De megvolt benne a lovak jóindulatú egyszerűsége, és Vasziliszában a játékossága mellett volt egyfajta állhatatosság, amit – bár ezt a kislány nem tudta – a kis istállószellem nagyon kedvelt.
Vászja, hacsak tehette, beosont az istállóba. Órákig képes volt a vazilát nézni. Az emberke mozgása légiesen könnyű és ügyes volt, és úgy kúszott-mászott a lovak hátán, mint egy mókus.”
Marina tudja, hogy ha megszüli a gyermeket, bele fog halni! De azt is tudja, hogy a kislány, akit a szíve alatt hord, nem egyszerű halandó. Marina látó asszony, egy boszorkány és képességeit gyermeke is örökölni fogja, sőt nála sokkal erősebb lesz. És egyszer ez a tudás és varázserő fogja megmenteni Rusz népét.
A tengerzöld szemű kislányt, akit Vasziliszának neveznek el, apja, testvérei, Dunja, a dadája és azok a lények nevelnek fel, akikről a dada mesél. Ezeket a szellemeket és tündéreket mások nem látják. Vászja nem fél tőlük, ajándékokat visz nekik és barátságosan elbeszélget velük. Cserébe ők is tanítanak neki sok mindent az erdőről, növényekről és állatokról. Vazila, az istálló szelleme többek között megtanítja őt a lovak beszédjére. Vászja sokat járja az erdőt, főleg azután, hogy apja új asszonyt hoz a házhoz.
Egyik sétája során egy félszemű, hatalmas lény bántani akarja, amit egy hirtelen felbukkanó lovas akadályoz meg. Ahogy Vászja nő, egyre sokasodnak a rémisztő és baljós előjelek...
14. századi Oroszország babonákkal és mesékkel teli világába repít ez a könyv.
„Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.
...
A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel.”
vicky3 (https://moly.hu/tagok/vicky3)
az ajánlást készítette: Fábián Krisztina
