Kertész László: Birkás István

2017. február elsején volt hetven éves Birkás István Munkácsy-díjas képzőművész. Családjával 1953-ban költözött Sztálinvárosba, majd a képzőművészeti főiskola elvégzése után 1969-ben visszatért Dunaújvárosba. A jeles alkalom kapcsán életművét bemutató kiállítással és egy kismonográfia megjelenésével köszöntötték őt a Kortárs Művészeti Intézetben.

A képes kismonográfia Kertész László művészettörténész alapos és elemző munkája. Bemutatja a festőművész fordulatokkal teli művészi pályáját és életének meghatározó állomásait: gyermekkor, kultúrsokk: „kisképzős” évek, a főiskolai vadember – besúgók kora, hazatérés és útkeresés.

"A kiállítást előkészítő kutatás lehetőséget nyújtott a gazdag oeuvre áttekintésére, új nézőpontok keresésére. Tézisem: a sajátosan egyéni életmű logikája a műveket két meghatározó csoportra bontva érthető meg a legjobban. Az egyik műcsoportot a Birkás habitusából és képességeiből eredően expresszív, az érzelmekre és a rögtönzésre épülő kifejezésmódot képviselő munkák fémjelzik. A másik műcsoport kiindulópontja a szülőfalujához, Kunmadarashoz kötődő kisgyermekkori emlékek által motivált identitásfestészet, amelynek valódi mozgatója az idő tematizálása, az elmúlás problematikája. Az életmű legutóbbi 15-20 éve a két metódus alkalmazása során kikísérletezett és kibontott nyelvi elemek fokozatos szintézisének a története.

Birkás István által megfogalmazott kívánalom a „lélekből festeni”, ami elsősorban a közösség emlékezetének a személyesen keresztül való megőrzését jelenti, de művészete „Lélekfestészet” azért is, mert expresszív gesztusai a lélek és a személyiség szabadságának a tárgyiasulásai."

A könyvben angol nyelven is olvasható tanulmányokat az alkotói életéből és művészeti alkotásaiból válogatott képekkel színesített kismonográfia egyben egy szép album is. A kötet a művész közgyűjteményekben, köztereken kiállított, válogatott egyéni és csoportos kiállításainak gyűjteményével, és bőséges, részletes összegyűjtött irodalomjegyzékkel zárul.