Lovas Ildikó: Cenzúra alatti

„Mivel azonban egy kukkot sem értettem abból, amiről szó volt, rákérdeztem. Olyankor nagyapám ezt válaszolta: Cenzúra alatti, Piroskám. - És megsimogatta a fejemet.”

Lovas Ildikó két legutóbbi regénye (Cenzúra alatti, A kis kavics) szoros hasonlóságot mutat. Mindkét regény főszereplője negyvenes évei felé közelítő, egyedülálló, értelmiségi nő, párkapcsolat hiányában, vagy párkapcsolati krízisben, a gyermekvállalás lehetőségének utolsó pillanataiban.

A „Cenzúra alatti” című regény népművelő főhősének, Kiss Piroskának az élethelyzete merő küzdelem. Küzd romokban lévő párkapcsolatával, munkahelyi problémákkal; küzd az őt felnevelő nagyszülők múltjának árnyaival, az apácának indult, de a rend feloszlatása után tanítónővé lett nagyanyja, az Aradról áttelepült, évekig vagonlakó mozigépész nagyapja hányatott sorsával... S ha ez nem volna elég, ugyanezzel a lezáratlan, rendezetlen történelmi múltból fakadó zűrzavarral kénytelen megküzdeni nap mint nap a magyar politikai-társadalmi közélet szintjén is. (Gondoljunk csak a regényben oly sokat emlegetett Nyírő József hamvainak újratemetési „performanszá”-ra.)

„az ember újra és újra összerakja a dolgokat, amiket szeret, amikhez kötődik. Az egész életét. Nem lehet egyszer és mindenkorra elrendezni. Nincsenek végleges válaszok.”

„Furcsa, hogy a történelem így nyal vissza. Egyik oldalról lekutyáznak, a másik oldalról performanszoznak. És köztük pedig én, a magyar sorskérdés.”

Az elmúlt időszak zűrös magyar szellemi életében kevés olyan, minden vitán felüli erkölcsi nagyság adatott, akihez igazodni lehet. Piroska értékrendje szerint sokan könnyűnek találtatnak Wass Alberttől, Szabó Dezsőn, Nyírő Józsefen át Heller Ágnesig.

"...ismert vagyok arról az álláspontomról, hogy a középszerű irodalmat akkor sem szeretem, ha nemzetileg elkötelezett és az ideológiával túlterhelt irodalmat akkor is megvetem, ha az kozmopolita. Ebből a szempontból elég magányos vagyok"

Piroska életében a „követendő minta”, az abszolút példakép - Szabó Magda. Eltökélten készülődik is a „szabómagdaságra”, a negyedik pontnál azonban (gyermektelenség vállalása) megtorpan...

„A Cenzúra alatti nem könnyű regény...minden regénynek az a feladata, hogy olyan problémákról szóljon, olyan témákat feszegessen, amelyek az embereket a leginkább foglalkoztatják, a történelem meghatározó pillanatai pedig ilyenek...Sok olyan történelmi tapasztalatunk van, amit nem lehet megkerülni. És vannak problémák, amelyeket nem lehet megoldani vagy feloldani, de ha beszélünk róluk, könnyebben megértjük azokat a kérdéseket is, amelyek az egész társadalmunkat érdeklik.”

az ajánlást készítette: Tóth Éva