Mary Chamberlain: A dachaui varrónő

„Szerelem és fájdalom, kétségbeesés és remény, a jövő és a múlt. Igyekezett éjjel távol tartani magát ezektől a gondolatoktól, nehogy belebonyolódjon az álmaiba a földre terített poros párnákon fekve, mint egy macskabölcsőbe. Ám a gondolatok makacsak, mint a selyem. Thomas és otthon. Elaludt, hogy aztán felriadjon. Stanislaus. Ne veszítsd el a reményt, mondogatta magának.”

London, 1939. A tizennyolc esztendős csinos és ambiciózus Ada Vaughan varrónőként dolgozik a Dover Street-i nőiruha-szalonban. Divattervező pályáról álmodik megvan hozzá a tehetsége és a tudása , de ehhez ki kellene törnie a lambethi sivár családi környezetből.
Ada egy véletlen találkozás során megismerkedik a titokzatos Stanislaus von Liebennel, és ez a kapcsolat a szerelem és a csillogás világába repíti. Amikor a férfi felajánlja, hogy elviszi Párizsba, Ada úgy érzi, itt a nagy alkalom, és meg sem hallja a figyelmeztetést, hogy a közelgő háború miatt veszélyes a kontinensre utazni. A jóslat beteljesül, kitör a háború, ők pedig Franciaországban rekednek. A német megszállás után Stanislaus elhagyja a lányt. Ada fogságba kerül ,Dachauba és annak köszönhetően éli túl a háborút, amihez ért: ruhákat varr. Jelenlegi megrendelői is előkelőségek, csak éppen német előkelőségek. Ada nem is sejti, mekkora bajt hozhat ez még a fejére.

A háború véget ért, az amerikai őrmester átadta Adának a dokumentumot, melyben ez állt : „Ada Vaughan Brit állampolgár, akit a háborús események során elhurcoltak, most jogosult hazatérni az Egyesült Királyság területére „

Reményekkel tele indul haza, ahol végre úgy érzi, megvalósíthatja élete nagy álmát a Vaughan-házat. Hazaérve Lambethbe, nem azt találja amire számított, családja kitaszítja . Új nehézségeket kell legyőznie.

Egy történet a reményről, az élni akarásról és a bosszúról.

Az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó