Michael Punke: A visszatérő

„Ha a szerencse nem találja meg őt, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy ő találja meg a szerencsét.”

 

1823-ban járunk, Amerikában, akkor, amikor a prémvadászat megélhetési forrást jelentett.

Hugh Glass nyugatra megy, a Mississippi-és Missouri folyók által határolt vidékre, hogy Andrew Henry kapitány csapatával szőrmét gyűjtsön. A határvidéken az élet brutális és kegyetlen. Miközben hódokra vadásznak, folyamatosan szembe kell nézniük a fenyegető indián törzsekkel, a vadállatokkal, az időjárás viszontagságaival. Glass a társaság egyik legjobb embere, profi nyomolvasó, ismeri a terepet, de egy cserkészés alkalmával szembetalálkozik egy grizzly medvével. Az állat támadása után Glass olyan súlyos sérüléseket szenved, amelyeket a társai szerint nem lehet túlélni. Minden nap több mérföldet gyalogolnak, a sérültet nem tudják magukkal vinni, ezért a kapitány úgy dönt, hátrahagy két embert, hogy ápolják Glasst, majd ha meghal, tisztességgel gondoskodjanak a temetéséről. A két társ ehelyett elveszi mindenét, amivel esélye lehetne a vadonban, hogy megvédje magát – fegyver, balta - és magára hagyják.

Glass a történtek ellenére életben marad, hajtja a túlélési vágy, valamint a bosszú. Megdöbbentő keménységgel és elszántsággal vág neki a sokmérföldes útnak, az elején kúszva, mert a sérülései miatt még lábra sem tud állni. A történet ősszel kezdődik, beköszönt a tél, és Glassnak meg kell küzdenie a magánnyal, a sebei miatti fájdalommal, az éhséggel, az időjárással, és a vadon élő állatokkal.

„Azon a napon először gondolt azokra a férfiakra, akik cserbenhagyták. A düh egyre nőtt benne, ahogy a szarvastehenet bámulta. A cserbenhagyás túl enyhe kifejezésnek tűnt az árulásuk leírására. A cserbenhagyás egy passzív cselekvés, elfutni valami elől, vagy hátrahagyni valamit. Ha azok, akik vigyáztak rá, csak annyit tettek volna, hogy cserbenhagyják, akkor most a fegyvere csöve mentén nézne végig, célozna, és hamarosan lelőné a szarvast. Aztán a kését használná az állat feldarabolására, és a tűzkövét szikráztatná az acélnak ütögetve, hogy tüzet gyújtson, aztán megsüsse az állatot. Végignézett magán. Nedves volt a fejétől a lába ujjáig, sebek borították a testét, bűzlött a szkunktól, és a gyökerek keserű íze még mindig ott volt a szájában.”
 

A könyvből film is készült, amelynek főszerépéért Leonardo DiCaprio Oscar-díjat kapott.


 

az ajánlást készítette: Horgos Marianna