Monica Hesse: A kék kabátos lány

„Amikor valami úgy ér véget, ahogy nem számítottál rá, ahogy elképzelni sem tudtad – akkor véget ér-e egyáltalán? Vagy újabb, jobb válaszokat kell keresni, hogy végre nyugodtan teljenek az éjszakák? Vagy talán ez a jele, hogy ideje megbékülni.”

1943 januárja, Amszterdam. A 17 éves Hanneke biciklivel rója az utcákat, és szemrebbenés nélkül hazudik a német katonáknak. Különleges képessége, hogy még ezekben a vészterhes időkben is szinte bármit megtalál a feketepiacon, így tudja eltartani a családját, és fenntartani a normális élet látszatát. Persze ez nem egyszerű, ha valaki egy csapásra minden fontosat elveszített: a fronton meghalt a szerelme, a legjobb barátnője pedig egy német katonához ment férjhez...

Aztán egy napon kétségbeesett kéréssel fordulnak hozzá: segítsen megkeresni egy zsidó kislányt, Mirjamot, aki köddé vált a biztonságot nyújtó menedékhelyről. De hogyan találjon meg valakit Hanneke, akit életében nem látott, és csak annyit tud róla, hogy kék kabátot visel? Merre induljon, kiben bízhat?

Hogyan választhat az ember saját biztonsága és idegen életek megmentése között? Kiért és miért tartozunk felelősséggel egy olyan rendszerben, ahol a legkisebb engedetlenséget is keményen megtorolják?

„- Ollie, miért vittél oda? - Nyaggatom tovább, miután elindul. - Én nem ezt kértem. Nem akarok belevonódni semmi ilyesmibe. Elintézhetted volna, hogy egy kávézóban találkozzunk Judithtel. Egyáltalán, miért bízol meg bennem? Elmondhatnám a rendőrségnek, amit láttam.

Hirtelen hátra fordul, hideg a tekintete.

- Ezt tervezed? El akarsz menni a rendőrségre? Szerinted rossz, amit csinálunk?

- Te is tudod, hogy nem tartom rossznak – válaszolom.

Erkölcsileg nem. De ebben a mostani világban vagy igazad van, vagy biztonságban vagy, és ahhoz a fajta veszélyhez képest, aminek Ollie nap mint nap kiteszi magát, az én munkám semmiségnek tűnik. Az ő tevékenységüknek nincs vége, nincs lehatárolva, mint a feketepiaci üzletelés vagy Mirjam felkutatása. Hatalmas és szerteágazó, az ínség feneketlen bugyra, ami egészben nyelne el engem. A nácik bebörtönözhetnek egy feketepiacozót, vagy munkatáborba küldhetnek valakit, aki zsidókat bújtat. De mi lesz azzal az ellenállóval, akit jegylopáson kapnak rajta, és éppen azon van, hogy felforgassa a náci rezsimet? Azokat helyben agyonlövik. Már aki elég szerencsés. A többieket előbb megkínozzák. Mi minden fogja még megingatni az én óvatosan felépített világomat?”

az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya