Murakami Haruki: Köddé vált elefánt

Én egyszerre két helyen szeretnék lenni. Ez az egyetlen vágyam. Ezenkívül semmit nem kérek.”

Ön mit tenne, ha a kertjében - épp a kedvenc fája alól – egy törpe ásná ki magát a fölből és közölné, hogy már évek óta szerelmes Önbe? Vagy az újságból tudná meg, hogy számítani lehet az utcán szembe jövő elefántra – ugyanis a minap köddé vált egy az állatkertben? De ha ezek kissé szürreálisan hangzanak, talán otthonosabban érezné magát egy olyan világban, ahol találkozhat az Ön számára 100%-ig tökéletes lánnyal/fiúval; vagy talán érdekelné, hogy egyesek miért gyújtanak fel pajtákat – hobbiból; vagy miért hagyják el háziasszonyok a férjüket, amikor épp egy tiroli nadrágot vesznek neki?

A fenti felsorolásból is kitűnik a kötetben szereplő novellák sokfélesége, a Murakamira jellemző hétköznapi témák, melyeket ugyanakkor mindig átitat egyfajta misztikum. A szerzőnek ezen korai művei már előrevetítik a későbbi regények összetett és talányos világát, így ideális lehet azon olvasóknak, akik egy kicsit belekóstolnának a japán író stílusába. Azok számára, akik ódzkodnak a szürreálistól, a válogatás felkínál olyan történeteket is, amelyekben épp az kelt feszültséget az olvasóban, hogy elmarad a katarzis: egy lány bemutatja vőlegényét bátyjának, mire a báty megállapítja, hogy mennyire más életet élnek ők ketten. Nem változik meg hirtelen, nem értékeli át az életét – semmi hollywood-i sablon. A szerző sokszor nyitva hagyja a történeteket: nem rágja az olvasó szájába a „mondanivalóját”, annak megfogalmazását az olvasóra bízza.

Akadnak olyan novellák, melyeket áthat a humor: a friss házasok elhatározzák, hogy kijavítják a férj egy korábbi hibáját, és végre tisztességesen kirabolnak egy pékséget; ill. olvashatunk egy reklamáló levélre érkezett rendhagyó válaszlevelet.

A Murakami hőseire jellemző magányt, útkeresést és a történetekben mindig jelen lévő többrétegű valóság legjobban a Szendergés, a Némaság és a címadó novella tárja elénk. A Szendergés főhőse egy hétköznapi háziasszony, aki kénytelen átértékelni életét, miután nem tud, ill. nincs szüksége alvásra. A Némaságban figyelemmel kísérhetjük egy középiskolás fiú küzdelmét a magánnyal, a kiközösítéssel: vajon mindannyian külön kis világok vagyunk, bármiféle kapcsolat lehetősége nélkül? A kötetet záró novella Saramago vándorútra indult elefántját juttathatja eszünkbe, csakhogy az ebben a könyvben szereplő állat nem Bécsbe, hanem Murakami különös világába indul útnak…

Tíz perc múlva megint megszólalt a telefon, de ezúttal nem vettem fel a kagylót. Vagy tizenötöt csengetett, azután abbahagyta. Mikor elhallgatott, olyan mély lett a csönd, mintha megszűnt volna egyenletesen hatni a gravitáció. Egy gleccserbe zárt, ötvenezer éves kavics, hideg, néma csöndje volt. Tizenöt telefoncsörgés gyökeresen megváltoztatta körülöttem a levegő minőségét.”

 

az ajánlást készítette: Molnár Csaba