Naomi Novik: Ezüstfonás

„Féltem. Sarkantyú volt a csizmáján, kezét hatalmas jégszilánkokra emlékeztető gyűrűk díszítették, és a jégviharokban odaveszett összes lélek halálsikolya visszhangzott a háta mögött. Persze hogy féltem.”

Az Ezüstfonás fantasy, mely a szláv mesék és mondák világából építkezik.

A történetben három lány élete fonódik össze. Három erős, bátor és kitartó nőé, akik szeretteik és önmaguk védelmében nem nyugszanak bele sorsukba.

Mirjem pénzkölcsönző zsidó családba születik. Bár anyai nagyapja ebből gazdagodott meg, édesapja túl jó és lágy szívű ehhez a munkához. Az adósaik ritkán fizetnek, többnyire elkergetik apját. A család egyre szegényebb, éheznek és fáznak. Mikor édesanyja annyira megbetegszik, hogy már fel sem tud kelni az ágyból, a 16 éves Mirjem elindul behajtani a tartozásokat. Ha valaki nem tudja a részleteket pénzben megfizetni, elfogad élelemet, ruhát, tűzifát és egyéb dolgokat. Aminek nem veszi hasznát, eladja. Hamar talpra állnak, már mindenre jut bőven, de szülei nem boldogok. Féltve figyelik lányuk jellemének változását.

… aztán Mirjem elkövet egy hatalmas hibát.

Vanda egy iszákos, durva, erőszakos földműves lánya. Apja rendszeresen veri őt és testvéreit. Az apa is tartozik Mirjeméknek és amikor nem tud fizetni, Mirjem Vandát kéri szolgálónak a tartozás fejében. Ennél jobbat nem is tehetne Vandával!

Irina egy herceg leánya. Mivel nem különösebben szép, nem számíthat gazdag és magas rangú kérőre, ezért apja nem tartja sokra. Pedig Irina varázslatos képességgel rendelkezik, amire a cárnak, pontosabban a cárban élő szörnyetegnek szüksége van. Irinából cárné lesz és innentől kezdve minden ügyességét és a mágiát is latba kell vetnie, hogy éjszaka ne maradjon kettesben a cárral!

„Hol vagy? - sikította, borzasztó, embertelenül reszelős hangon. - Gyere elő, hadd lássalak! Az enyém vagy, Irina, hozzám tartozol! - Olyan erővel toppantott, hogy beleremegett az egész hatalmas, faragott ágy. - Különben megölöm őket! Végzek mindegyikkel! A családoddal, a rokonaiddal, mind az áldozataim lesznek! Kivéve, ha most előjössz… nem foglak bántani… - tette hozzá hirtelen mézesmázossá vált hangon, mintha maga is elhinné, hogy meggyőzhet. Elhallgatott, várt egy kicsit, ám mivel még mindig nem mutatkoztam, rohamszerű vadság tört ki belőle. Már nem keresett, csak csapkodott és tört-zúzott, mint egy veszett fenevad, amely egyszerre pusztítja magát és a világot.”

az ajánlást készítette: Fábián Krisztina