Neil Gaiman: Szerencsére a tej

„Maga biztos a tej nélküli ember. Hallottunk magáról meséket.”

Ha otthon elfogy a tej, és nincs mit a kukoricapehelyre önteni, elküldjük aput a boltba... Na de hogyan kerekedhet ebből egy izgalmas történet időutazó stegosaurus-szal, vérszomjas kalózokkal és korgó gyomrú wámpírokkal? Fogalmatok sincs, mi? Hát elárulom: a végtelen apai fantázia segítségével, aminek nincs híján az író, Neil Gaiman sem.

Minden a földönkívüliekkel kezdődik, akik felszippantják Aput az űrhajójukba, és közlik, hogy felújítanák a Földet...de nem ám akárhogy! A fák helyett műanyag flamingókat, a felhők helyett illatosított gyertyákat, a Hold és Ausztrália helyére hatalmas dísztányérokat raknának! Hát mit lehet erre mondani? Például azt, amit Apu: „Sohanapján kiskedden!” Aztán SZERENCSÉRE egérutat nyer, és elkezdődik a hajsza téren és időn át, hogy megmentse a Földet a glübős lényektől, és hazavihesse A TEJ-et gyermekeinek, akik aggódva és éhesen várják otthon...

„– Maga egy stegosaurus! – álmélkodtam.
– Feltaláló vagyok – pontosított. – Én találtam fel ezt az eszközt, amiben utazunk. Úgy hívom: Steg Professzor Lebegő-Labdás-Személyi-Szállítója.
– Én ezt légballonnak ismerem – mondtam.
– Az eredeti neve Steg Professzor Lebegő-Labdás-Személyi-Szállítója. Egyébként ebben a pillanatban százötven millió évvel a jövőben járunk.
– Szerintem meg úgy háromszáz évvel a múltban.
– Szereti a kemény-szőrös-lédús-ropogóst?
– A kókuszdiót? – tippeltem.
– Én neveztem el először – szögezte le Steg professzor. Egy kosárból kivett egy kókuszdiót, és megette héjastól-mindenestül, mint ahogy mi elropogtatunk egy pirítóst.

Aztán megmutatta az Időgépét.”

az ajánlást készítette: Pokornyi Orsolya