Norman Lebrecht: Maestro !: a karmestermítosz

„Nem játszik hangszeren, nem okoz lármát, és mégis a zeneteremtés képzetét kelti.”

„Könyvem célja megvizsgálni a karmesterek hatalmának eredetét és természetét, valamint hatását hivatásuk jelenlegi hanyatlására.”

A karmestermítoszt írja le, elemzi és leplezi le Norman Lebrecht vaskos könyvében. Lehet mítosznak nevezni, hiszen a 19. század teremtette meg a karmestert, mint önálló tevékenységű személyiséget, aki az egyenlők (zenészek) között az elsőből hőssé, mitikus személyiséggé vált, háttal a közönségnek, szemközt az általa irányított, parancsnokolt zenészekkel. A mesterség a tizenkilencedik század közepén alakult ki, amikor a zeneszerzők nem vállaltak felelősséget a partitúráik vezényléséért. Százhúsz esztendő alatt a karmester a zeneszerző udvarának alázatos szolgájából a zenei sors urává emelkedett.

A mű egészen az 1990-es évek végéig követi nyomon ennek a szakmának a kialakulását. A könyv végén gazdag név és tárgymutató, valamint a könyvben előforduló művek listája is megtalálható. A szakma nagyon sokáig nem volt hajlandó tudomást venni a könyvről, mert nem tartották elég alaposnak a művet, de pár év elteltével már sokat javult a könyv megítélése.

„A „diktátor” karmester ugyanúgy képes csodát művelni a zenekarral, mint az „erőtlen megalkuvó” vagy a „jó barát típusú”, ha hűvös, ha izzó, ha hisztis és ha terrorizálja a zenészeket. De valamennyinek a végeredménye a pontos hangzás.”

az ajánlást készítette: Farkas Petra