Péterfy Gergely: Kitömött barbár

„Mit gondolsz, Ferenc, kérdezte nevetve Angelo, melyikünket néznek barbárabbnak?”

„Ahogy álltam a Természettudományi Múzeum tetőtéri raktárában, és velem szemben a vörös szekrényben ott állt a fekete test, eszembe jutott, ahogy Ferenc elmesélte, milyen különös viszony fűzte Angelo Solimant a Múzeumhoz.”

Ezekkel a mondatokkal kezdődik a regény, amelyek időről időre megismétlődnek, ahogy Török Sophie, Kazinczy Ferenc felesége elmeséli történetét, történetüket, férje kapcsolatát a különös idegennel, Angelo Solimannal.

 

Kazinczy Ferenc életéről az irodalomkönyvekből, irodalomtörténetekből elolvashattuk, megtanulhattuk, hogy jeles vezéregyénisége volt a magyar nyelvújító mozgalomnak és a Martinovics Ignác-féle jakobinus mozgalom bukása után börtönbe került, státusfogoly lett. Kiszabadulása után vette feleségül Török Sophie-t, aki mentora lánya volt és együtt költöztek Széphalomra.

 

Péterfy Gergely könyve több szálon fut. A történetbe éppúgy belefér a korabeli vidéki Magyarország, Bécs élete, mint az alkimista „varázslatok”, a szabadkőművesség. Kazinczyt és családját Széphalmon „olyanoknak” tartották, mert törekvéseikben, vágyaikban valami mást akartak, mint a kortársak.

És hogy kerül a történetbe a „kitömött barbár”? Péterfy Gergely így nyilatkozott erről:

„… Kazinczy szövegei között találtam egy bejegyzést, amelyben arról ír, hogy "szegény barátját kitömték". Elkezdett foglalkoztatni a kérdés, elvégre nem volt túl gyakori még Kazinczy korában sem, hogy embereket kitömjenek csak úgy. Kiderült, hogy egy Angelo Soliman nevű fekete férfiról van szó, akit hétéves korában hoztak át Európába mint egzotikus ajándékot. A kor neveléselméleteinek - többek között a miliőelméletnek - köszönhetően pedig ez a férfi kiváló nevelést kapott a hercegi udvarban, korának briliáns elméje lett. Kazinczy Ferenccel Bécsben ismerkedtek meg a szabadkőművesek, pontosabban az illuminátusok révén, amely a 18. századi szabadkőművesség "felsőbb iskolája."

forrás: "Szegény barátom kitömték" - interjú Péterfy Gergellyel (magyarnarancs.hu)

A barbárság szót a görögöktől tanultuk, akik a háborúk során olyan területekre is elkeveredtek, ahol nem értették a nyelvet, amely „a görgök fülének értelmetlen zagyvaság, bar-bar volt a barbárok hadoválása.”

 

Péterfy Gergely történetét olvasva mindenki eldöntheti, hogy mi vagy ki a barbár. Barbár-e, akit kora, környezete nem ért meg, aki csak egy olyan világra vágyott, ahol „... szó és gondolat igazságát, amit leírok, mindenki azonnal készséggel belátja, a zsarnokok elejtik a fegyvereket, a nemesek felszabadítják a parasztot és átadják földjeiket, a szerzetesek eldobják csuhájukat és boldogan szerető után néznek, az egyházfők pedig nyilvánosan bevallják, hogy zagyvaságokat hablatyoltak, amit maguk sem értettek.”

Azon kevesek közé, akik érteni vélték Kazinczy szavát, tartozott Angelo Soliman, az idegen, akinek testét a művelt világ valóban kitömette, preparáltatta. Kik is hát azok a barbárok?

az ajánlást készítette: Katona Zsuzsa