Sofi Oksanen: Norma

„A peronon leült a padra, ahová anya nem. A metró egyből az állomásra rontott. Anya a pad alá hajította a cipőjét és a kézitáskáját... aztán vége volt.”

Sötét titkok, rejtélyes gyilkosságok, embertelen „csecsemőgyárak” és a szépséget csúf iparrá züllesztő kozmetikai terror adja a hátterét a mágikus elbeszélésnek, amelynek főhőse különleges és ritka tulajdonsága miatt kerül veszélybe. A krimiszerűen szövevényes, hidegrázó történet hősei halálos titkokat rejtenek. Tetteiket az örökös félelem mozgatja.

Oksanen 2013-ban elhatározta, hogy kedvenc Grimm meséjét, a Rapunzelt megírja felnőtteknek. A Norma önálló kötet, és a történelmi traumák helyett sokkal inkább a női attribútomok regénye, amely egyben a maffiaérdekek, az önzés és a zsarolás által működtetett őrült világot is bemutatja. A mű traumatikusan indít, hiszen hősnője élete egyik legnehezebb napjára készül. Édesanyja, Anita meghalt, a temetésen pedig sosem látott emberek igyekeznek a közelébe férkőzni.

Az írónő szerint a haj régóta az erő szimbóluma, s különösen a nőiesség kérdésében megkerülhetetlen elem, és ennek segítségével Norma megérzi, ha a környezetében egy súlyos betegség fenyeget, de ezt a képességet jó ha az a ember titokban tartja.

„Ha minden jól megy, augusztusban már nem lesz más dolgunk, csak hogy a finom ételekre, a kiadós alvásra, a kezelésekre és a pihenésre koncentráljunk. Koccintunk majd a jövődre, melyben mindent megkapsz, amiről eddig álmodni sem mertél. Amikor véget ér a munkám, és én a legkevésbé sem bánom, mi volt az ára az új életednek.”

az ajánlást készítette: Farkas Petra