Szántó T. Gábor: Kafka macskái

„Az ember szenvedéseinek a helyszíne önmaga, nem? (…) Attól, hogy továbbállunk, a múlt nem változik meg.”

A regény főhőse az írás mellett 20. századi amerikai irodalmat tanít az egyetemen. Éppen egy modern zsidó irodalmi szemináriumot tart, amikor egy idős haszid állít be hozzá. Az öregember egy folyóirat címlapján felismerni véli azt az embert, akit az auschwitzi táborban ismert meg Franz Löwy néven. A címlapon Franz Kafka fotója látható, aki 1924-ben meghalt.

Tanácstalanságában Los Angelesben élő barátját, Tamást hívja fel, hogy elmesélje neki a haszid találkozását Kafkával. Tamás abszurdnak találja a feltevést, hogy Kafka tovább élt volna, de jó regény témának gondolja. Kapcsolatai segítségével támogatja a főhőst, aki Berlinben, Prágában, Oxfordban neves Kafka szakértőkkel találkozhat. Miközben Európát járja Kafka nyomát kutatva, az írói fantáziáját sem hagyja nyugodni a lehetőség, hogy mégis igaz, amit az öreg túlélő mesélt.

Második életet teremt Kafkának, és ebben komoly szerepet kap Sigmund Freud. Freud javasolja Kafkának, hogy változtasson nevet, hagyjon fel az írással, helyette keressen olyan elfoglaltságot, amit szívesen végez. A terv kivitelezésében segíti szerelme Dora Diamant, Max Brod és Klopstock Róbert. Rajtuk kívül az igazságba még Kafka lánytestvérét, Ottlát avatják be. Ahogy a történetet alakítja, úgy saját életét, kapcsolatait is átgondolja, az utazás önmaga számára is egy terápia lesz.

A történet végére azt is megtudjuk, mi köze a macskáknak Kafkához.

„Az irodalomtörténet a legperverzebb szakma... Hogy az utolsó mosodai céduláját, biztosítói levelezését és antikváriumi előjegyzését is közzéteszik az embernek. Hogy grafológusok analizálják a kéziratait, és azt is megnézik, milyen pornólapokra fizetett elő. Hogy a legkínosabb traumái, a legtitkosabb érzései és gondolatai után nyomoznak. Hogy ki akarják sajátítani és birtokolni az életét. Ez az igazi perverzió és pornográfia...”

„A zsidóknak, végső soron, sehol nincs nyugodt helye a világon. A zsidóság, suhant át rajtam, félig olvasott levél, amelyből, ha a végére ér, a világ megismerhetné önmagát. Ám a világ olvasás közben nyugtalanul, zavartan felpillant, félrenéz, belső késztetésre hallgat, és elhajítja a levelet. Igaz, a zsidóság sem nyugalomra termett: az emberi tudat idegenségét hivatott jelezni a világban. Ez a nyugtalanító üzenet pedig megkapja méltó jussát a címzettektől.”

az ajánlást készítette: Rozmán Zsuzsanna