T. S. Thomas: Londinium hercege (Eaten-trilógia 1.)

Ez tehát a pokol. És én mit csinálok most? Megpróbálom lelakni.

Egy globális katasztrófa utáni jövőben a túlélők két nagy csoportja küzd az életben maradásért. A peremvidékeken élő vegetáriánus parasztok a szennyezett földben maguk által kínkeservesen termesztett zöldségeken igyekeznek túlélni. Az egykori London romjaiból született metropolisban, Londiniumban élő tehetősek pedig húson – igencsak alternatív módon. Mert bár a növények alig teremnek meg, és állatokat évek óta senki nem látott, számukra mindig van hús, amely önként kínálja fel magát nekik...

Demetrius Wannamaker úgy dönt, részt vesz az ún. castingon, amikor is eldől, fogás lesz-e belőle a jómódúak asztalán, hogy ezért beteg édesanyja ápolást kapjon. Barátjával, Lucával elindul a városba, ahol sokkal többet él át, mint azt valaha gondolta volna – és megismerkedik a húsevés izgalmával. A barbár kannibalizmus és a shakespeare-i műveltség különleges ötvözete ez a világ: az emberi hús fogyasztását úri gasztronómiaként elfogadó Londinium.

„- Finom ember nemcsak fontban méri a húst. Nem csak nemben, életkorban, súlyban. Van, aminek nincs súlya. Nincs kora, külleme. Sötét időkben a fényt gyakran ott találjuk, hol nem is számítunk rá. Van-e íze a fénynek? A bátorságnak? A hősiességnek? Hamarost megtudjuk – mondja, és hiába van olyan messze tőlem, látom, ahogy a sötét szemét le sem veszi rólam, összeáll a kép, egész testemben lezsibbadok.

- Büszkén mutatom be leányom lakodalmának főfogását...

Becsukom a szemem, de attól még hallok.

- Derék, jóravaló, szerény Demetriusunkat! […] íme Londinium új hercege, s e rangot nem vérrel, hanem véráldozattal érdemelte ki.”

Kalandos, lendületes regény, bizarr alaptörténettel – és sok meglepetéssel. A Londinium hercege – témája miatt – inkább erősebb idegzetűeknek ajánlott... és persze a disztopikus regények rajongóinak.

„Zabálsz, vagy felzabálnak. Sütsz, vagy megsütnek. Ölsz – újra hallom a lomha lépéseit. – Vagy megölnek.”

az ajánlást készítette: Kiss Anita