Váradi József: Szivárvány Birkenau felett

- Ez nem igaz- mondta halk, szelíd hangon a bácsi.- Én magyar vagyok, és Ágoston a barátom. Ott voltam és segédkeztem a születésénél. Csecsemő korában ringattam a bölcsőjében. Minden augusztus harmadikán én is megünneplem a születésnapját. Egy faluban születtünk és éltünk. Egy levegőt szívtunk, ugyanabból a kútból húztuk a vizet. Tőlem tanult meg csúzlival lőni, nyulat cserkészni. Én pedig tőle tanultam meg, hogy a muzsika a legszebb dolog a világon. Lemos minden bánatot és bűnt a lélekről, és képes megszüntetni az emberek közötti határokat. Mert emberek vagyunk... Emberek vagyunk, és ugyanazon a földön élünk, ahol mindenkinek ugyanolyan ízű búza terem. És látják... Én is itt vagyok, a vagonban.- Sóhajtott egy nagyot, majd folytatta.
- Mert …
Az emberek csöndben figyeltek rá.
- Az egész világ megbolondult- mondta a bácsi halkan és szomorúan.”

Váradi József Birkenauba hurcolt roma muzsikus sorsán keresztül ismereti a koncentrációs táborok kegyetlenségeit. Lakatos Ágoston, a fiatal hegedűvirtuóz Pesten él várandós feleségével. Karácsony előtt Komáromba utazik meglátogatni édesanyját, ekkor leigazoltatják és származása miatt elviszik az őrsre, majd bevagonírozzák a koncentrációs táborba tartó vonatba.
Birkenauban felfigyel rá a szadista Dr. Mengele. Minden műtéthez, kísérlethez maga mellé rendeli, és a mellette lévő szobából a Paganini La Campanella című darabját kell játssza. Így a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül szemtanúja a sok szörnyűségnek.

Megrázó történet az elszabadult gonosz pusztításáról..Ép emberi elmével felfoghatatlan, ami a koncentrációs táborokban történt. Hogyan is lehetett túlélni? Az író, igaz történet alapján a kegyetlen valóságot tárja elénk Dr. Mengele szörnyű kísérleteiről, aki maga volt az ördög megtestesítője.

„- A mindenki szívét elragadó cigány hallgató és a magyar ember lelkében született szavak egymásra találtak az ördög udvarán. Könnyfátyolos cigány, zsidó és magyar tekintetek forrtak össze abban a pillanatban.

Nem számított a származás, nem számított a bőrszín.

A lélek mélyén született dallamok, szavak egybekovácsolták őket.”

az ajánlást készítette: Szabó Csilla Ildikó