Dunapentele
A
honfoglaló magyarok 900-ban veszik birtokukba a Dunántúlt. A Duna
egyik szigetén állt az a Szent Pantaleonról elnevezett monostor,
melyről a település a nevét kapta. A monostor nevét 1238-ban
említi először oklevél egy peres ügy kapcsán. A 13. század
második felében a romos épületek és a falu királyi
adományozások következtében több ízben tulajdonost vált.
A
16. században gyakran vonulnak át Pentelén magyar és török
hadak, illetve követségek. Buda elfoglalása után, 1541-ben a
törökök Pentelét a budai vilájet budai szandzsákjába, azon
belül is a budai náhijébe sorolják be. A török uralmának
véget vető felszabadító háború alatt Pentele lakosságának
nagyobb része elmenekült vagy elpusztult. A falu 1686-ban szabadult
fel,.
A
katonaság és a földesurak zaklatásai, sanyargatásai mind
súlyosabban nehezedtek a magyar falvak, így Pentele jobbágyaira
is, 1836-ban ezért robbant ki Pentelén a Szórád Márton vezette
parasztlázadás.
1848-ból
írásos emlék nem, csak legenda maradt fenn arra vonatkozólag,
hogy Pentelén nem lelkesedtek túlzottan a magyar nemzetőrség
felállításáért. Hagyományok szerint Jellasics bán 1849 őszén
járt Dunapentelén. A mai malomnál levő Mondbach-kastélyban
szállt meg.
A
századfordulóig Dunapentele, melyet egy korabeli munka magyar
mezővárosnak minősít lélekszáma
egyenletesen növekedett. Ez
időben keltezett feljegyzések szerint a településen kívül, az
Arany-völgy dombjain (a mai város Duna felé eső területén)
szőlőskertek és gyümölcsösök voltak, amelyekben jó ízű
vörös bor termett. Dicsérőleg emlékeznek meg a leírások a
község szántóföldjeiről, híres juh-tenyészetéről és
halászainak ügyességéről. Az iparosok közül a dunai molnárok
voltak legtöbben. Közülük sokan ingatlannal vagy más ipari
szakmával is rendelkeztek, és csak szezonban működtették
vízimalmaikat. Ez utóbbiak közül egyet még a hatvanas évtizedben
is látni lehetett az óvárosi Duna-parton. Sajnos ma már csak a
fényképe látható a múzeumban.
1918
decemberében alakult meg a Szociáldemokrata Párt dunapentelei
szervezete. Újjászervezték a Földmunkások Szövetsége helyi
csoportját is. Mindkét szervezet élén iparosok, segédek és
agrárproletárok álltak, akik egyetértettek abban, hogy radikális
földosztást kell végrehajtani a pentelei határban. A
proletárdiktatúra győzelme után is a föld maradt a legfontosabb
kérdés: mi legyen vele, egyéni tulajdonba, kerüljön-e vagy
kollektív tulajdon legyen. Egyre inkább előtérbe került a
hatalom kérdése is. A megalakult tanácsban már a szegényparasztok
képviselték az abszolút többséget (55 százalék).
A
Tanácsköztársaság bukása után Dunapentelén augusztus 6-án
űzték el a direktóriumot és állították vissza az 1918.
november előtti hivatali adminisztrációt. katonai jellegű volt,
az idegenek nem avatkoztak közigazgatási kérdésekbe.
A
25 éves Horthy-rezsim és a II. világháború után a penteleiek
hamar hozzáláttak a károk helyreállításához, illetve az új
élet és az új rend megszervezéséhez. Hogy mekkora változást
hoznak majd az elkövetkező évek, arra senki sem gondolt. Még
akkor sem, amikor elkészítették a község első hároméves
tervét, és ennek során 30 ezer forintot terveztek iskolabővítésre,
vagy amikor 1948 végén ismét kigyulladt a villany a községben.
A
Minisztertanács az 1949. december 28-án megtartott ülésén
elhatározta Dunapentele határában koksz, nyersvas, acél és
hengereltáruk gyártásával foglalkozó vállalat létesítését.
A vállalat cége: Dunai Vasművek NV lesz.
1950.
május 2-a örökre nevezetes dátum marad a Duna partján. Hajnalban
néhány kubikos, kőműves, ács elindult a 6-os úton, majd földbe
merítették ásóikat, csákányaikat a honfoglalók.
A
minisztertanács 1951. április 29-i határozata Dunapentele
ideiglenes elnevezéssel várossá nyilvánította a községet és
az épülő új tetlepülést.
Dunapentele
várossá nyilvánítását, majd a városi tanács megalakulását
követően vetődött fel a város és az épülő vasmű
elnevezésének megváltoztatása. Részben központi, részben
helyi kezdeményezés bontakozott ki arról, hogy az első ötéves
terv legjelentősebb beruházásaként épülő város és vasmű
Sztálin nevét vegye fel.
1951.
november 7-től a település új neve Sztálinváros lett. 1956
októberében néhány napig újra a Dunapentele nevet viselte a
város.