ÚJRAOLVASÓ: Január (novella)
„A szíveket borító szőrzeten immár állandó zúzmara reszketett.”
A szatirikus novellát elején az ember úgy érzi, mintha egy időjárás jelentést olvasgatna. A meteorológiai adatokkal teletűzdelt írás aztán ott kezd igazán érdekessé válni, amikor is egyszer csak az író közli, hogy meghalt egy favágó. Mindezt száraz tényként tárja fel, a roppant hideg számlájára írva. Nagy Lajos elsősorban arra helyezi a hangsúlyt novellájában, hogy minél élesebben megmutassa, hogy a különböző társadalmi rétegekhez tartozók számára mi jelenti az igazi megpróbáltatást ebben a fagyos januári hidegben.
„A Január hangban, szemléletben, stílusban igen közel áll a Képtelen természetrajz darabjaihoz. Nagy Lajos bepillant a tartalmukat vesztett közhelyes ismeretek mögé; elemzi azt, ami fölött a többség könnyedén átsiklik. „Az oroszlán bátor”, „a nyúl gyáva”, „a január hideg”: ezekkel a kijelentésekkel nem tud, nem akar megbékélni az író. Keresi a magyarázatot, a különbséget, a következményt.”
(Tarján Tamás: Nagy Lajos. Gondolat Kiadó, Bp., 1980. 116.o.)
„Benn a városban meleg kávéházakban nyöszörögtek a polgárok, mi lesz, ha ez nyáron is így tart, s a gabonaárak ősszel sem fognak emelkedni s már szabadkereskedni sem igen lesz érdemes. Szörnyű, a verebeknek nem volt mit enniük! Egy asszonyság a rendőrhöz futott, s bepanaszolta azt a gonosztevőt, aki mindig előmászik valahonnan, amikor ő zsemlemorzsát hint a szegény kis verebeknek, s a gazember mindig elszedi előlük a nagyobbacska darabokat.”
Kapcsolódó linkek:
