ÚJRAOLVASÓ: A lázadó ember és A menekülő ember

Nagy Lajos önéletrajzát négy kötetesre tervezte. A ciklus első kötete, A lázadó ember 1949-ben jelent meg, a Szikra Könyvkiadó gondozásában. Ebben a részben gyermekkorától az I. világháború kitöréséig követhetjük nyomon az író életének alakulását. A ciklus második része, A menekülő ember (1919-1934) már csak az író halála után, 1954-ben jelenhetett meg. 

„Kitörési kísérleteinek kudarctörténete A lázadó ember – és ideológiatörténete A menekülő ember. Az előbbiben az író érzékeny pontossággal, sok fájdalommal és – néhány elfogult, szubjektív részlettől eltekintve – tárgyilagosan ábrázolja, miként és miért képtelen befogadni az egykori fiatalembert az I. világháborúig tartó „boldog békeidők” magyar társadalma ; az utóbbiban döntően arról ír, miként és miért vált maga is képtelenné arra, hogy engedjen egy-egy értékes közösség, csoport hívó szavának.”

(Tarján Tamás: Nagy Lajos. Gondolat Kiadó, Bp., 1980. 235. o.)

„Helyesnek véltem, hogy egészséges vagyok, és fiatalnak látszom, mert úgy gondoltam – amit szintén mondtam már –, hogy még sokáig kell élnem, még sokáig kell várnom. Írói teljes érvényesülésemben, ami különben nem volt lehetséges, sok ember, sok irodalmi tényező állta utamat. Azokról gyerekes gonoszkodással ezt mondogattam: „Mit tehetnék mást, mint hogy túlélem valamennyit?” És csakugyan sorra dőltek ki az ilyen akadályaim. Haláluk erős érzelmi zavart keltett bennem, hiszen nem a testi halálukat óhajtottam, hanem azt, hogy szűnjön meg irányítóhatalmuk.”

Nagy Lajos: A menekülő ember (részlet)