ÚJRAOLVASÓ: Jékely Zoltán: Az ég játékai (vers 1946)

ha szemük odvában humusz s gyökér van –?”

„Nincs fent és lent, nincs élő és halott, jelen és múlt; vagyis a vers azt az állapotot szolgálja, amelyikben nincs. És akkor a találkozások képzetes lehetősége is adva van. A játék komorságra vált, és megszólal a tündökletes felszín alatti hang...Belső kötődéseivel a vers anyaga enged mindazonáltal kitekintést a feltétlenebb, bizakodóbb ifjúságra: határpont ez a „játék”, s nem az égé, hanem az emberi szemé, az emberi „léleké” és elméé, mely a sokfelől érkező sugarakat egy pillanatra összegyűjti, és ezt a pillanatot végső erejűvé teszi, így fogadtatja el, bár nem állítja róla semmilyen elmével, hogy – kivételes.”

( Tandori Dezső: Jékely Zoltán: Az ég játékai. in: Miért szép? 1981. Bp., 156-166. p,)

  Jékely Zoltán: Az ég játékai (részlet)

„És bámultam a zsenge lombokat,

az égre tapadó sok zöld tenyérkét,

melyek kétrétgörnyedt tuskók nevébe kérték

jó záporért a magasságokat.

S egy pillanatra láttam odafent

a bicskaszárnyú vércsét –"