ÚJRAOLVASÓ: Weöres Sándor: Kétfejű fenevad,

avagy Pécs 1686-ban (történelmi panoptikum két részben)
Lipót: Hát én nem is tarolom le végső szálig a németet, a szlávot, de még a magyart se. Velem született jóságomnál fogva élek-halok minden népeimért, akármely háládatlanok”

„Ez a nyelv-és történelemszemlélet nyilvánul meg az ekkoriban keletkezett A kétfejű fenevad című drámájában is, amely teljes szövegű folyóiratközlését és bemutatóját a hatalom kifejezetten politikai okokból nem engedélyezte, illetve évekig késleltette, noha ezt a színművet Weöres alkalmi felkérésre, „rendelésre” írta. „Pécs kérte tőle a város történetével kapcsolatos színművet, amit aztán 1972-ben el is készített, s hetvenháromban a Jelenkor hozta is A kétfejű fenevad első részét. A másodikra azonban már nem kerülhetett sor. A történelmi panoptikum második részét nem engedték a napvilágra, ahogy a darab bemutatója is elmaradt. Majd csak tíz esztendő múltán, nyolcvanháromban, a Színjátékok című gyűjteményben jelent meg a darab. Azért kell ezt itt följegyezni, mert a szerző a darab körül támadt huzavona közben fogadta meg, hogy több színjátékot nem ír.”

(Schein Gábor: Weöres Sándor. Élet-kép sorozat. Elektra kiadóház, 2001. 99. p.)


„- Most új darabon dolgozom – mondja. A pécsi színháznak szánom. Címe: A kétfejű fenevad. Egy negyedrészével elkészültem már.

- Melyik korban játszódik?

- 1686-ban. Ez a dátuma annak, amikor Budát és Bécset a törököktől visszavették. Túlnyomórészt prózában írom, de beleékeltem barokk stílusú verses színjátékokat, Gyöngyösi István Florentiná-jának modorában.

- Színház a színházban?

- Az. De szorosan összefügg a cselekménnyel, a darab szereplői játsszák. Német hódoltsági terülten török tárgyú színdarabot adnak elő, ezért árulónak minősítik a rendezőt, menekülnie kell Pécsre, ott még a város török kézen van. Pécsett viszont görög–olasz reneszánsz mitológiai darabot visz színre, s a törökökkel gyűlik meg a baja.”

(Egyedül mindenkivel : Weöres Sándor beszélgetései, nyilatkozatai, vallomásai. Szépirodalmi Kiadó, Bp., 1993. 211-212p.)

Kapcsolódó linkek: