ÚJRAOLVASÓ: William S. Burroughs: A narkós (regény, 1953)

„Borzasztó tehetetlennek éreztem magam, hogy láttam, semmilyen tervet nem tartok be, mintha nem volnék ura önmagamnak.”

„Egyáltalán miért próbálja ki valaki az anyagot? Miért használja addig, amíg végül függővé válik? Azért lesz valakiből anyagos, mert nincs más, ami igazán érdekelné. A szer győz ellenfél híján. Én kíváncsiságból próbáltam ki. Később is lőttem, amikor hozzájutottam. Végül rákaptam. A legtöbb narkós, akivel erről beszéltem, hasonlóan számol be a dologról. Elkezdték nyomni az anyagot, maguk sem tudták, miért. Csinálták, amíg rá nem szoktak. Annak, aki még sohasem volt a szer rabja, fogalma sem lehet arról, mit jelent a narkóhiány egy narkósnak. Ez nem elhatározás kérdése. Egy reggel betegen ébredsz, és tudod, hogy rászoktál.”

(részlet a regényből)

„A 40-es évek Amerikáját, alvilágát járja a függőségből megszabadulni nem képes elbeszélő. New York, a déli New Orleans, majd Mexikóváros a színhely, kiszolgáltatottság a neppereknek, majd az "anyaggal" való üzletelés, börtöncellák, elvonóintézetek, elhatározások és újrakezdések már-már monotonnak tűnő hullámvasútjai. Az injekcióban beadott, "belőtt" morfin a fő narkós szer – a magyar olvasó Csáth Géza Naplójából kaphatott erről ugyancsak autentikus vallomást –, de a forgalomban volt egyéb szerek – hasis, kokain, marihuana, bezendrin, pejote stb. – is szerepelnek a gyötrően tárgyilagos históriában. Ismételt, pontos leírást kapunk a hatásmechanizmusról, a morfiuméhségről ("az idegrendszer, a hús, a zsigerek és a sejtek szenvedéseiről"), a receptekért folytatott megalázó hajszáról, a személyiség kihűlésének, a világtól való eltávolodásának pszichikai folyamatairól.”

„Burroughs elbeszélése az életnek olyan oldalát mutatja be a regényében szereplők antropológiai pontosságú ábrázolásán keresztül, melyet, szerencsére, sokunk sosem fog megtapasztalni.