Visszatekintés a DUNAÚJVÁROSI FÁK ürügyén
Mi fán terem az érték?
"Erdőmérnök létemre életemben elég sokat foglalkoztam a fákkal, a dunaújvárosi tákkal különösen. Apám, aki erdész volt, a városalapítás idején erdőt telepített a pentelei fennsíkon, melynek csemetéit diákként én is kapálgattam, metszegettem. Később úgy hozta a sors, hogy a városi erdők és parkok létesítési és fenntartási problémáival is foglalkozhattam, tehát alaposan megismerhettem a városi környezetben élő fákkal kapcsolatos örömöket és gondokat. Ezért aztán pontosan tudom, hogy Dunaújvárosnak igen komoly, zöldfelületekben megtestesülő értékei vannak, amelyeket a város nem mindig értéküknek megfelelően becsül meg. Többször ért már olyan vád, hogy szakmai hátteremnél fogva érthetően elfogult vagyok zöld értékeinkkel kapcsolatban, és eltúlzom ezek jelentőségét. Én ugyanakkor úgy vélem, hogy városunk közönsége soha nem tudott eleget közcélú zöldfelületeink növényzetéről ahhoz, hogy megfelelően értékelhesse az őt körülvevő mesterséges növényi környezetet.
A fák nem városlakó élőlények. Nehezen viselik el azt a számukra idegen, nagyon rideg környezetet, amit az ember saját magának megteremtett. Ugyanakkor ebben a környezetben az ember nem lenne képes megélni a fák nélkül. A fa és az ember különleges kapcsolata nem mai keletű.
A Biblia szerint maga a Teremtő sem tudta fás környezet nélkül elképzelni az első emberpár lakóhelyét.„És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, akit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásnak fáját."
A „tekintetre kedves" fákat mai szóval díszfáknak mondjuk. Ilyenekkel már a legrégebbi történelmi korok városaiban is találkozunk.
Szent berkei és erdői a honfoglaló magyaroknak is voltak, de egyes fákat is tiszteltek, akárcsak a kazárok. A tölgy, hárs, dió és egyéb fák pogány módra történő tisztelete még Szent László korában is általános lehetett, különben nem kellett volna ezt rendeletben megtiltania szent királyunknak.
A mai embernek kisebb gondja is nagyobb, mint a fák tisztelete. Miközben a világmindenséget ostromolja, egyre kevesebb gondot fordít földi környezetére. A legtöbb ember nem is ismeri a körülötte élő fákat, legfeljebb elfogadja azt az egyre nyilvánvalóbb tényt, hogy fák nélkül településeink sivataggá válnának, mint ahogy erdők nélkül az egész Föld lakhatatlan lenne. A fák eredendően nem városlakók, de soha nem volt rájuk nagyobb szükségünk, mint most. Mivel egyre rosszabbul érzik magukat nálunk, egyre többet kellene velük törődnünk."
"Mindenekelőtt illene megismerkednünk lakótársainkkal, a fákkal.
Szólítsuk meg őket egyenként, hátha ők is megszólalnak majd.
Vigyázzunk értékeinkre!"
Éberhardt Béla: Zöld értékeink. Dunaújváros: Duna-Tükör Kft., 2003., p.9-13.
ZÖLD ÉRTÉKEINK - DUNAÚJVÁROS FÁI >>
A DARING uniós pályázat keretében fakataszter készül Dunaújváros fáiról. Az Urbact IV. Daring Cities programhoz kapcsolódóan József Attila Könyvtár közreműködésével, a Helytörténeti gyűjtemény, Képtár, Médiatár anyagainak felhasználásával egy rövidfilm és egy válogatott bibliográfia készült el.
Könyvtári KIHÍVÁS 2.0! - és "A MI FÁINK"
"Kincseket rejt a József Attila Könyvtár Médiatára
és múltunk eseményei mindenki számára visszanézhetők." Szirmai György >>
#könyvtárikihívás #konyvtarikihivas
