Évfordulók, események

„Amit átéltem, tartósította az emlékezet, mint vegyszerek a múmiát, egyébként segítettem is a konzerválásban, mert mindent, ami történt, szétszabtam, és szeletkéit beleépítettem regényekbe, színdarabokba. Olykor aggaszt is, hogy ami velem és köröttem valaha megesett, és amit én annak a nyersanyagából alkottam, aligha különíthető el. Ha meghalok, magammal viszem minden titkomat, s nem lesz irodalomtörténész, aki meg tudja fejteni, mikor ki voltam, melyik figurám, vagy mi volt valóban igaz ebben vagy abban az ábrázolásban. A tükör, amelyet a világ felé fordítottam, halálommal széttörik, cserepei nyilván összeilleszthetők és beszoríthatók lesznek valami keretbe, és mégsem azt mutatják majd, ami voltam, vagy amit teremtettem.”

(forrás: Kónya Judit: Szabó Magda: ez mind én voltam. Jaffa, 2008)

„Szabó Magda nem stílus-író; szerkesztő író. És amit vázlatos szerkezeteiben közöl, az a másik, egyáltalán nem fátyolos titka vonzóerejének, anyaggazdagsága, társadalomrajzának közvetlensége, történelmi fordulók és intimszobabelsők, drámák és színes kisrészletek természetes egybeáramlása.”

(forrás: Nemes Nagy Ágnes: Szabó Magda köszöntése. 1978)

„Szabadság és játék – mintha közük volna egymáshoz. Szabó Magda ismeri a játék természetés, annak komolyságát: a játéknál nincs kilépés – csupán a végén, de a végén mindenből van kilépés, hacsak nem végtelen a vég.”

(forrás: Eszterházy Péter: Az Ókútról. 1997)

„Őt éppen az a két dolog érdekli, ami a huszadik századi regény mindegyik ma maradandónak feltűnő változatát élteti. A mese és a mesében vergődő és a vergődésből a létezésig magát felküzdő ember.”

(forrás: Kabdebó Lóránt: Egy monográfia címszavai. 2002)