Évfordulók, események

„Kundera témáit, anyagát az európai irodalomnak az antik mitológiából, a Bibliából, a reneszánsz elbeszélésekből, a felvilágosodás filozófiai tantörténeteiből eredeztethető ősi toposzaiból meríti: szerelem és árulás, tréfa és bosszú, a kosárban vízre tett gyermek, Narkisszosz, Daphnisz és Khloé, Don Juan és Hamlet mitikus alakjai, az idill, a határ, könnyű és nehéz, emlékezés és feledés, mulandóság és örökkévalóság témái. Az elbeszélő e témák ősi lényegét azonban a modern ambivalencia és esetlegesség ferdítésében sokrétűen csillantja meg, s meghökkentő iróniával csendíti ki őket más, teljességgel kortárs egzisztenciális témákból.”

forrás: Kvetoslav Chvaík: Milan Kundera regényeinek világa. Európa, Bp., 2002. 12.o.

„Tíz évvel azután, hogy Franciaországban teremtett magának új otthont, elhatározta: interjút soha többé nem ad. Hogy miért? „Már a legpedánsabb egyetemi kutatók sem tesznek különbséget az író által leírt és aláírt, s a valaki más által helyettem mondott szavak között.”

És kijelentette: „A közreműködésemmel papírra vetett és copyrightommal ellátott párbeszédeken kívül az aláírásomat nélkülöző, de nekem tulajdonított nyilatkozatok mindegyike hamisítványnak tekinthető. Tehát se interjú, se fotó. Azok a portrék, amelyek a világhálón keringenek róla, nem tegnap s még csak nem is tegnapelőtt készültek a 84. életévében járó íróról. De még rádióinterjúra sem vállalkozik, mert úgy gondolja: bármit mondana is, azt előbb-utóbb felhasználnák ellene – vagy a regényei ellen.

forrás: Szabó G. László: Milan Kundera párizsi magánya (ujszo.com)