Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1968. május 3-án kezdődtek Párizsban a diáklázadások
1968. március 22-én a párizsi egyetem nanterre-i fakultásán a diákok elégedetlenségüknek adtak hangot az egyetemi oktatás körülményei (túlzsúfolt egyetemek, felszereltség hiánya, oktatás minősége, elhelyezkedési gondok stb.) miatt, s elfoglalták az egyetem tanácstermét. Ekkor a rektor elrendelte a bölcsészkar ideiglenes bezáratást, tizennyolc diák ellen fegyelmit indított. Ez ellen tiltakozva a diákok másnap a Sorbonne egyetem udvarán gyűltek össze, s a rendőrség is beavatkozik „Május 3-án az ez ellen tüntető mintegy négyszáz diákot a Sorbonne-ra behatoló rendőrség kiszorítja az egyetemről.” Ennek következtében az utcákon verekedés tör ki, a Sorbonne-t bezárják. Május 10-én ülősztrájkot tartanak, és Párizs több másik egyetemén is zavargások törnek ki, tüntetéseket rendeznek, súlyos összecsapásokra kerül sor a tüntetők és rendőrök között. „A rendőrség brutális fellépése miatt a szakszervezetek május 13-án 24 órás szolidaritásra szólítanak fel a diáksággal, amiből általános sztrájkmozgalom bontakozik ki.” Kilenc millió munkás csatlakozott a megmozduláshoz: gyárakat foglalnak el, a szakszervezetek béremelést, több szociális juttatást és rövidebb munkaidőt követelnek – május 20-án már közel ötmillió francia sztrájkol. A két csoport céljai különböznek, így a politikai követelésekkel is elkülönülten lépnek fel.(forrás: A XX. század krónikája. Officina Nova, 1994, 991.o.)
„Franciaországban négy héten át teljes káosz uralkodott. Egy ideig de Gaulle [Charles de Gaulle, a Francia Köztársás elnök] bizonytalankodott, és úgy tűnt, meg is bukik; majd a nemzetet a rend visszaállítására szólította fel, és ebben Pompidou miniszterelnök is segítségére sietett: a munkásokat jelentős béremeléssel sikerült elhallgattatnia. Az elnök azonnal kiírta a választásokat, és itt pártja óriási fölénnyel aratott győzelmet, ami azt mutatta, hogy a „hallgatag többség” felemelte szavát a rettegett anarchia és baloldaliság ellen.” A diákok kezdeményezése elbukott. „De Gaulle mindössze annyit teljesített a kívánt reformból, hogy bizonyos átszervezések nyomán az egyetemek nagyobb autonómiát kaptak, és a nagyvállalatokon belüli szakszervezetek működése törvényessé vált. Az 1968. májusi lázadás legtöbb célkitűzése ugyan nem valósult meg, mégsem maradt hatás nélkül, sőt, Franciaországban ma is sokan vízválasztónak tekintik ezt az eseményt.”A diáklázadások egyik vezető alakját, az akkor 23 éves Daniel Kohn-Benditet pedig kiutasították az országból.
(forrás: Ardagh, J: A francia világ atlasza. Helikon, 1999, 97.o.)
Kapcsolódó linkek
