Évfordulók, események

„A májusfa, a májfa a természet újjászületésének szimbóluma és szerelmi ajándék is lehet. A magyar nyelvterületen általában május elsejére virradóra, néhol pünkösdkor állították. A 15. századtól kezdődően szólnak forrásaink a májusfa állításáról, a szokás azonban bizonyosan régebbi. Egy 19. századi szokásgyűjtemény a májusfa eredetét írja le: „Szent Jakab és Szent Fülöp midőn térítgetni jártak, útitársuk lett Valburga nevű szűz hajadon; ezt ebbeli cselekvényeért a pogányok tisztátalan személynek nyilváníták, s rágalmazták. A leány azonban, hogy elűzze a gúnyolódókat, elővette vándorbotját, letűzte a földbe, előtte letérdepelt, imádkozott, s erre alig múlt el egy-két óra, midőn a pogányok szeme láttára leszúrt bot kizöldült. Ez volt Szent Jakab apostol napja virradójára (május elsején). Nőtlen ifjak ez időtől ez okon szoktak magas zöldfát jó magaviseletű hajadonok ablaka előtt felállítani, még pedig ha lehet, észrevétlenül” (Réső Ensel S. 1867:198).

A májusfák készítése a legények, legénybandák feladata volt. Éjszaka vágták ki az erdőn a fát, és május elsejére virradóra többnyire titokban állították fel a helyi szokásnak megfelelően a lányos házakhoz, illetve a középületek, kocsmák elé. A fát többnyire őrizték, hogy a vetélytársak el ne vigyék. Általában minden lány kapott, s nagy szégyen volt, ha valaki kimaradt. Egyes vidékeken a nagylányság elismerését jelentette, ha májusfát kapott. Ezután már elmehettek a bálba, a táncmulatságokra. Néhol a rosszhírű lánynak kiszáradt gallyra fazekat, rongydarabokat aggattak. A két világháború között – polgári hatásra – divatba jött május elsején a szerenád, az éjjelizene.

A májusfa lehet sudár, esetenként kérgétől megtisztított fa, amelynek csak a tetején hagyták meg a lombját, vagy virágzó, zöldellő ág. Az udvarlási szándék komolyságát jelezhette a fa fajtája, nagysága. Többnyire szalagokkal, zsebkendőkkel, virágokkal, teli üveg borral, hímes tojással díszítették fel. Gyakran megtréfálták egymást azzal, hogy a fa tetejére helyezett üvegbe paprikás vizet tettek. A Nyugat-Dunántúlon, valamint a felvidéken a május elsején állított fát többnyire pünkösdkor bontották le: játékokat, versenyeket rendeztek, kitáncolták a májfát.”

(forrás: Tátrai Zs.: Jeles napok, ünnepi szokások. Planétás K., 1997, 108-109.o.)