Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1980. június 2-án avatták fel a Petőfi ligetben a Bartók-Kodály szobrot
„Bartók és Kodály, századunk és egész zenetörténetünk két óriása közénk költözött. Hétköznapi módon, feltűnés nélkül, magától értetődően. Mindennapjaink társaivá válnak a szobrász jóvoltából, közöttünk sétálnak, életünk részesei, kísérői.”
Kemény Dezső: Varga Imre szobra = Dunaújvárosi Hírlap, 1980. 06. 06., 5.p.
Varga Imre Bartók – Kodály szoborkompozícióját 1980-ban helyezték el a Petőfi ligetben Bartók Béla születésének 100. évfordulója alkalmából. A szobrok más városokban is láthatók, de együtt csak itt, Dunaújvárosban.
„Hétfőn este 6 órakor a Petőfi ligetben a megye és a város kulturális élete vezetőinek jelenlétében felavatták Varga Imre Kossuth-díjas kiváló művész Bartók-Kodály szoborkompozícióját. Forrai Miklós karnagy, a Zeneművészeti Főiskola nyugalmazott tanára mondott avató beszédet. Az ünnepi aktust követően a Bartók Béla Művelődési Központ színháztermében a dunaújvárosi szimfonikus zenekar – Székely István vezényletével – Bartók Béla és Kodály Zoltán műveiből hangversenyt tartott. Majd a város vezetői fogadást adtak Varga Imre Kossuth-díjas kiváló művész tiszteletére.”
Szoboravató = Dunaújvárosi Hírlap 1980. 06. 03., 5.p.
A szobrászművész életművéből kiemelkednek a portrék, különösen az egész alakosak. A hatvanas évek végétől erőteljessé váló emlékműszobrászatának legfontosabb jellemzője a deheroizálás, a hősök emberközeli szituációba helyezése, az emberi, hétköznapi vonások hangsúlyozása. Központi alakjai a történelem, valamint a magyar kultúra, művészet jeles képviselői. „A portré általában megbízás. A legkönnyebb műfajnak vélik, mert a legkevesebb fizikai erőfeszítést igényli, igazából a karakter megtalálásán múlik minden, az a nagy varázslat.” – vallotta Varga Imre.
forrás: Harmadik beszélgetés = Árpási Zoltán: Varga Imre. Kossuth K., 2002, 103.p.
„Varga Imre bátor volt: Dunaújvárosban felállította együtt a külön-külön komponált Kodály- és Bartók-szobrot. Komoly szemrehányást kapott ezért kritikusaitól, mondván, a két figurának nincs köze egymáshoz, nem öntörvényű kompozíció született. Én úgy vélem, együtt e plasztikák többet jelentenek, mint külön-külön.”
forrás: Harangozó M.: Varga Imre. Rézkarcoló Művészek Alkotóközössége, 1989, 69-74.p.
