Évfordulók, események

1972 decemberében az Egyesült Nemzetek Szervezete a stockholmi környezetvédelmi világkonferencián létrehozta az ENSZ Környezetvédelmi Programját (UNEP). Az új szervezet egyik feladata, hogy a környezetvédelmi világnapon (június 5-én) globális programokat szervezzen az emberi környezet védelmének tudatosítására: fontos, hogy felhívják az emberek figyelmét az őket körülvevő világ fenyegetettségére, törékenységére, és hogy mindenki tehet valamit a tisztább és egészségesebb élettérért.

Ahogy az a világnapok esetében lenni szokott, a környezetvédelmi világnap is minden évben egy-egy konkrét témára koncentrál, amely az adott év ünnepének szlogenjében is megjelenik. Felhívták a figyelmet többek között a Föld (2002), az ivóvíz (2003), a tengerek és óceánok (2004) védelmére, a zöld városok (2005), elsivatagosodás (2006) és klímaváltozás (2009) jelenségére.

„Valamennyi környezeti gond gyökere az emberiség létszámának nagymértékű növekedése, az emberi igényeket kielégítő termelésnek és a megtermelt javak fogyasztásának fokozódása. Ehhez az ember egyre több nyersanyagot vesz el a természetből, amelynek során élettelen és élő természeti értékeket pusztít el, egyre nagyobb életteret hódít el az élővilágtól, egyre nagyobb mértékű anyag- és energiaátalakítást hajt végre, miközben olyan mennyiségű és minőségű szennyező anyagot termel, amely már közvetlenül veszélyezteti az ember egészségét, az élővilágot, sőt, az élettelen természeti környezetet és az épített környezetet is (pl. savas hatások). Ezektől a pusztító és szennyező hatásoktól kell megóvnunk az élővilágot, az élettelen természeti és az épített környezetet, sőt magunkat is; ahol pedig a bekövetkezett kár még kiküszöbölhető, ott ezt is meg kell tennünk.”

„A környezetvédelem – a legtágabb értelmezés szerint – olyan társadalmi tevékenységi rendszer, amelynek célja a bioszféra létének (beleértve magát az embert mint biológiai fajt is) és egészséges fejlődésének megőrzése oly módon, hogy környezetünket (és magát az embert is) megóvjuk mindenfajta emberi tevékenység nem szándékolt szennyező és pusztító hatásától; mesterséges környezetünket úgy alakítjuk, hogy az a természeti környezettel harmóniában legyen; bármiféle emberi tevékenység, ezen belül kiemelten a gazdasági tevékenység végzése során tekintettel vagyunk az élő rendszerek és az egyes élőlények tűrőképességére, és a tűrési határokat tevékenységünk során nem lépjük át.”

(forrás: Kerényi A.: Európa természet- és környezetvédelme. Nemzeti Tankönyvk., 2003, 13-14.o.)