Évfordulók, események
...és ez történt még a mai napon
1887. november 14-én született Áprily Lajos
Szalatnay Lajos festménye
„Áprily Lajos, aki sorsának változó irgalma szerint volt az „ősi jaj” és a fegyvertelen öröm gyengéd hatalmú, a természet szerelmét és „az ember dallamát” mindig tisztán őrző lírikusa, az értékomlások és értékválságok ezredvégi évtizedeiben nem lett felszín alá került áldozata sem feledésnek, sem a devalválási kísérleteknek.
Sőt mintha a technikai fejlődés lehetséges csődjének, időzíthető-programozható katasztrófájának félelme vagy tudata még növelné is lírájának vonzását, a „tiszta forrás”, a „szép, híves patak” felé keltett nosztalgia lélektani erejét.
Ez a költészet, melynek alaptörvénye a hajlíthatatlan szelídség etikája, az emberség és a természet-élmény példát adó, nagyszerű szintézise.”
(forrás: Győri János: Áprily Lajos összegyűjtött versei és drámái. Magvető Kiadó, Bp., 727.p.)
"Mi a titka az Áprily-versek varázsának?
Hiszen aligha van versolvasó ember, akit el ne bűvölne ez a költészet, ez a formatökély, amellyel egy tiszta lelkű, szerényen, sőt szemérmesen nagy műveltségű, egyértelmű világossággal gondolkodó és érző művészember kifejezi magát. Talán éppen a tisztaság az, ami elsősorban megragadja a lelket: tisztaság a lélekben, tisztaság a mondatokban, verssorokban, ritmusban, rímekben és életigényekben.
Ebben a szinte testi élvezettel mondható költészetben nincs olyan érzés, amelyet bármelyik egészséges ösztönvilágú, lénye egészével tisztességes ember ne érezhetne; nincs olyan gondolat, amelyet egy valamelyest művelt európai ember ne gondolhatna; nincs benne se eszmei, se formai újdonság — és mégis a szenzáció élményét adja az olvasónak, és nagy hatások keltésének lehetőségét a versmondónak.
Áprily költészetéről minden igazán emberséges, művelt és emelkedett lelkű, de soha verset nem író ember úgy érezheti, hogy ő is megírhatná, ha olyan nagyon jól tudna verset írni, mint Áprily.
Kapcsolódó linkek
