Évfordulók, események

...és ez történt még a mai napon

Hónap:    Nap:    

1865. március 30-án született Heinrich Rubens

A róla elnevezett Rubens-cső nem csak fizikai kísérleti tárgy, hanem látványos zenei eszköz is.

A német kísérleti fizikus 1865. március 30-án született a németországi Wienbadenben. A reálgimnázium elvégzése után egy évig elektrotechnikusnak tanult, de egyre inkább érdekelni kezdte a fizika tudománya. Így kezdett fizikát tanulni előbb a berlini, majd a strassbourgi Egyetemen. „Strassburgból újra Berlinbe ment, de akkor már August Kundt professzorral, aki nemcsak diplomához segítette, de doktori témavezetője is lett. Rubens utána Kundt asszisztense maradt 1896-ig, amikoris Charlottenburgba hívták át - négy év múlva itt lett műegyetemi tanár. Kiváló kísérleti érzékét számos eszköz megtervezésével és megépítésével bizonyította. Igazán az infravörös spektroszkópiába dolgozta be magát, amelynek legjobb akkori szakértője lett.”

 

A Rubens-cső A Rubens-cső 1906-tól a Berlini Egyetem Fizikai Intézetének vezetője lett, tanítványai között tudhatta Gustav Hertzet és Walter Schottkyt is. „Planck neki köszönhette azokat a pontos méréseket, melyekkel sikerült a "Planck-féle" sugárzási törvényt igazolni. […] Rubens indította el azt a "kollokviumoknak" nevezett szemináriumsorozatot is, melyet halála után Max von Laue folytatott és tett híressé Berlinben.” Leukémiában hunyt el 1922. július 17-én.

forrás: Rubens, Heinrich (tudósnaptár)

 

A hasonló elven működő Pyro Board A hasonló elven működő Pyro Board A fizikus nevét őrzi az ún. Rubens-cső, amellyel az álló (hang)hullámokat lehet látványosan szemléltetni. A szerkezet alapja egy kb. 1,5 m hosszú, 4 cm átmérőjű, lyukakkal ellátott fémcső (a lyukak átmérője 1 mm, és egymástól 25 mm-ra helyezkednek el), amelynek egyik vége zárt, másikon pedig gumimembrán feszül, a lyukakkal ellentétes oldalon egy csőcsonk található, amelyet gumicsővel csatlakoztatnak a gázcsaphoz. Ha a Rubens-csőbe gázt vezetnek, és meggyújtják a kis lyukakon kifelé áramló gázt, akkor a lángok egyforma nagyságúak, egyenletesen égnek. Ha a cső membránnal borított végére hangszórót tesznek, „a hangforrás frekvenciájával elérhető, hogy a gázlángok magassága periodikusan változzék a cső egyik végétől a másikig”. Így akár zenei érdekesség is lehet, ahogy azt néhány, kísérletezésre kedvet érző ember ki is próbálta – egyesek nem is csak egy csővel.

(forrás: Fizikai kísérletek gyűjteménye 1. Typotex, 1994, 259-260.o.)

Kapcsolódó linkek